2013. december 5., csütörtök

14.rész Deucalion?

-Ne haragudj,hogy úgy eltűntem.-néztem fel langaléta barátomra,közben megöleltem őt.-Oppa,amúgy nézd.-húztam le vállamról a pólómat,majd a begyógyult sebhelyét mutattam meg neki.-Nézd.
-Ez meg mi?De hát..A sebed teljesen eltűnt,ez nem lehet igaz.-meglepődve nézte még mindig a vállam.Különösnek találtam,hogy egyszeribben csak felszívódott a tegnap szerzett sebem,nem tudtam hova rakni ezt az esetet.-Nem lehet,hogy...-kezdett bele,de egy fejrázással abba is hagyta.-Mindegy.-legyintett.-Figyelj!Menj fel beszéljétek meg Nanával a dolgokat Én addig beszélek a Bátyáddal és Suhoval.-nyomott egy puszit homlokomra,s már sietett is a konyhába,vállat vonva sétáltam fel az emeletre,egyenesen Nanaék szobájáig meg sem álltam.Éppen bekopogni készültem,de Baekhyun megelőzött.
-Nana fent van,ha Őt keresed-mosolyodott el,majd kikerülve Engem sietett le a földszintre.Mikor benyitottam a szobába Nana nagyon meglepődött.
-Hát te?
-Bocsánatot jöttem kérni.-motyogtam halkan.-Ne haragudj,de annyi minden történt és én....rajtad vezettem le..tényleg ne haragudj.
-Rara,nem kell bocsánatot kérned,Én is hülye voltam,meg az is vagyok,de ez soha nem fog azon változtatni,hogy imádlak.-kuncogva állt fel,majd odajött megölelni.-Ühmm..Ne haragudj,a sebed.-engedett el.
-Nana,a sebnek nyoma veszett.-néztem rá komoran.-Mikor elmentem sétálni furcsa érzésem támadt,már nem éreztem azt az állandó fájdalmat a vállamba,ezért megnéztem és már nem volt ott,még heg se maradt.-adtam választ a kérdés feltétele előtt Neki.
-Akkor érthető,hogy Baekhyunt miért hívta le Krist.-gondolkodott el.-Nem lehet,hogy az együtt létetek miatt?-tette fel értelmes kérdését nekem,mire hülyén néztem rá.
-Nana,ugye te most nem gondoltad ezt komolyan?Ennél hülyébb feltételezést nem is várhattam volna tőled.Nem csalódtam benned.-csóváltam fejem.
-Rara,gyere haza megyünk.-jött be a szobába Jiho,majd megfogta a kezem.-Nana,te maradj itt Luhan a szobájába van,ha kell valami.-meg sem várva reagálásunkat húzott ki a szobából.éreztem hogy valami nagyon nincs rendben.
-Ya,Oppa,ne siess már ennyire!-álltam meg a lépcsőnél,ekkor megjelentek Krisék is.-Mégis mi a fene folyik itt?-kérdeztem Barátomtól halkan.
-Ezt próbáljuk mi is kideríteni.-jött oda megölelni,készségesen öleltem Őt vissza.-Most elmegyünk hozzátok és kiderítünk mindent.-súgta fülembe.
-Menjünk már!-toporzékoltak a többiek.-Majd este megbeszélitek.

-Miért gyalog kellett jönnünk,mikor ott a kocsi?-nyafogott Xiumin,mint egy 5 éves.
-Azért,mert mostanában igen elkényelmesedtetek.-adta a választ Kris.-Ha fázol,miért nem vettél fel még egy pulcsit?
-Mert azt hittem,hogy nincs kint hideg.-reszkettet,mint a faág.
-Mondanám,hogy odaadom neked a kabátom,de nem igazán lenne előnyös számodra.-kuncogtam halkan.
-Hahaha,nagyon vicces volt.-mondta ironikusan a srác.
-Amúgy meg farkas vagy,nem tudom mit izélsz.-fogtam meg Kris kezét,aki éppen Kaival beszélgetett,rám mosolygott majd egy puszit nyomott ajkaimra és visszafordult a Fiúhoz,halkan ballagtam mellettük,közben azon gondolkoztam,hogy vajon mit rejtegetnek előlem a Szüleim.
Lassan megérkeztünk hozzánk,Jiho ment előre,majd miután megbizonyosodott róla,hogy Apa nincs itthon kiszólt nekünk.
Jiho,odajött hozzám majd Anyu elé húzott.-Magyarázd meg ezt!-vette le a kabátom,majd a "sérült vállamról" lehúzta a pulcsit.
-Számítottam rá,hogy eljön ez a pillanat.-sóhajtva ült le Anya.-Foglaljatok helyett.-készségesen mindenki leült Jiho,közvetlenül Anyu mellé.-Fiatalok voltunk még.-kezdett bele a mesélésbe.-Még nem ismertem Apádat fiam.Elkövettem egy nagy hibát,amit most Nana is tesz.
-És mi van Rarával?-szakította félbe Jiho.
-Rarára nem.-rázta meg a fejét.-Elkövettem egy nagy hibát.Beleszerettem egy farkasba,de nem akármilyenbe.Egy alfába.-innen már tudtuk mindannyian,hogy mi jön,de ennek ellenére tovább hallgattuk Őt.-De nem akármilyen Alfa,az Alfák vezetője,ismertebb nevén a Deucalion.Szerelmesek voltunk,nem tudtuk,hogy ez lesz belőle.-teljesen sokként ért,amit mondott.Éveken át hazudtak nekem.
-Szóval....-kezdett bele Bátyám,miután felfogta az előbb elhangoztattak.-Megcsaltad Aput,egy Deucalionnal,aki egyébként a világ leghatalmasabb farkasa,és Rara tőle van?Apu tudja ezt?Egyáltalán mikor akartad elmondani?Tartod még a kapcsolatot az igazi Apjával?Miért nem változott át eddig?-tette fel sorba a kérdéseit.
-Igen.Tudja,vagyis sejtette,aztán mikor eltörte a kezét Rara,majd két óra alatt begyógyult neki kezdett gyanakodni végül elmondtam neki.Először megakarta Őt ölni,de aztán rájött,hogy fegyverként is feltudja használni a fajtái ellen.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem,de tartom vele még mindig.Nem képes rá,addig még az Apja arra nem készteti Őt.-csak ültem Kris mellett és hallgattam,ahogy faggatja Jiho,Anyut.Hazudtak nekem.Csak ez vízhangot a fejemben.
-Tudja a Deucalion ezek szerint,hogy az Övé?-szólalt meg Barátom,közben pedig megfogta a kezem,Anyu csak bólintott.
-De mit értesz azon,hogy nem készteti?-kérdezte Jiho értetlenül.
-A deucalionak a leghatalmasabb farkas az egész világon.Így képes arra,hogy a szereteinek erejét irányítsa,ahogy ezt Raránál is teszi.-magyarázta meg Kris.
-Az igazi Apja nagyon félti Őt,annak ellenére,hogy Rara nem ismeri...-Yifan ismét közbe szólt.
-Annak ellenére,a másik fél ismeri Őt,nagyon is.-fejezte be a mondatot,Anyu csak helyeslően bólogatott.
-Látni szeretném Őt!-szólaltam meg végül,mire mindenki rám pillantott.-Megszeretném ismerni.-szerintem arra számítottak,hogy kiborulok,sírni kezdek ismét,de nem így lett.
-Biztos?Készen állsz erre?-kérdezte Baekhyun.
-Száz százalékban biztos vagyok benne.-bólintottam határozottan.
-Tudtam,hogy egyszer eljön ez a nap.-hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot mögülem.Tudtam,hogy innentől kezdve teljesen más lesz minden.


Nana powo:
Éppen most békültünk ki Rarával mire Jiho berontott és elrángatta magával,nekem meg oda szúrta hogy Luhan ott marad velem. De mért nem Baekhyun és akkor most mi van? Én ezt nem értem. Mikor mindenki elment átmentem Luhan-hoz. Értetlenül nézett rám mert fel alá járkáltam.
- Leülnél végre?- kérdezte könyvéből felnézve
- Mit tudsz?- tértem a lényegre
- Mármint?- kérdezett vissza.
- Luhan te is nagyon jól tudod mire gondolok.
- Rara sebe begyógyult, félre ne érts ez nem rossz csak furcsa. Tudod nekünk gyorsan gyógyulnak a sebeink mert azok vagyunk akik,de Rara esete kicsit más. Nem tudjuk mi is van most vele pontosan. Kris sem tudja pontosan mi is a helyzet. Ezért most azt hiszem Rara szüleihez mentek. – mondta nekem meg kikerekedtek a szemei.
- Hogy mi van?- kérdeztem pár oktávval feljebb.
- Jól hallottad. – mondta Luhan.
- Ha bármi bajuk lesz én esküszöm kinyírom őket. – mondtam mert kezdtem ideges lenni.
- Jó nyugi,ha gondolod mehetünk mi is. – mosolygott rám kedvesen.
- Akkor mit keresünk még itt?- álltam fel a helyemről.
- Jó csak húzz fel valamit,mert hideg van kint. – mondta Luhan és én meg gyorsan elmentem egy kabátért.
- Indulhatunk. – mondtam indulásra késszen.
- Kocsival menjünk?- kérdezte Luhan.
- Sétáljunk,lehet hogy még beszélnek és lehet hogy nem tartózik rám. – mondtam kicsit fájó szívvel. Egyre távolabb kerültem mostanában Rará-tól és ez kicsit zavart.
- Hé oké van?- kérdezte Luhan a séta közben.
- Mi ja, igen. – mondtam.
- Lassan ott vagyunk. – mondta Luhan.
- Igen. – feleltem, tényleg nem kellet sok kb 5 perc és már ott is voltunk. Otthonosan mentem be a házba.
- Hello. - kiabáltam el magam,azért mégis tudják hogy bejött valaki az ajtón.
- Áh Nana drága gyere beljebb. – invitált be ajumma én meg leültem barátom mellé.
- Miről volt szó?- kérdeztem halkan ő meg nagy vonalakban elmondta nekem, nagyon meglepődtem de tartottam magam. Ha Rara nem akadt ki akkor nekem sem szabad.
- Öhm ő kicsoda?- kérdeztem és egy alakra mutattam aki nagyon nézte Rarát. Mikor meglátta hogy felé mutatok mintha összerezzent volna.
- Örvendek, Kim Daeho vagyok. Az egyetlen. – mondta és próbált vicces lenni de mindenki komoly volt.
- Te vagy az apám, az igazi?- kérdezte Rara
- Igen, én vagyok az apád. Az igazi.. – nézett rá és mintha büszkeség csillant volna meg a szemében.
Rara csak nézte még az anya közéjük nem állt.
- Azonnal el kell menned. – mondta ajumma Rara apjának
- Nem, itt marad. – mondta hirtelen Rara.
- De kislányom….- kezdett bele ajumma.
- Semmi de, meg akarom ismerni az igazi apámat. – szögezte le Rara

2 megjegyzés:

  1. Nagyon király a törid és ez a fejezet is mint a többi is az alig várom a kövi fejit :D :D :D

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük.Örülünk,hogy tetszik,és megpróbálunk sietni vele. ^^

    VálaszTörlés