2014. augusztus 18., hétfő

15. rész~Csajos nap

Rara pov:

Édesanyám döbbent arckifejezését látva, az ismeretlen hang forrása felé fordultam. - Nagyon örülök, hogy végre személyesen is láthatjuk egymást. Tizenkilenc éven át erre az alkalomra vártam, egy örökké valóságnak hit idő. - ajkai félmosolyra húzódtak. Nem tudtam, hogy nevessek- e vagy sírjak. Kavarogtak bennem az érzések.
- Szóval te vagy az igazi apám? - szegeztem neki az első, ám legfontosabb kérdésem.
- Igen, én vagyok az igazi, vér szerinti édesapád. - felelte kiegyenesedve, s mintha büszkeség csillant volna szemébe.
- Azonnal el kell innen menned Daeho! - állt közénk anyám, ezzel is megszakítva a szemkontaktust.
- Nem, anya. Itt marad. - fejcsóválva fogtam meg a kezét.
- De kislányom.. - kezdett volna magyarázkodásba, de ismét megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem vagyok újabb kifogásokra kíváncsi.
- Megakarom ismerni az apámat, mi gond van ebben? - lemondóan sóhajtott női szülőm, majd visszaült a díványra.
- Mielőtt engem hibáztatnál az igazság eltitkolása miatt, tudnod kell, hogy nem én döntöttem ebben a helyzetbe, sőt még az erőd leblokkolását sem szívesen tettem.
- Nem akartam senkit se hibáztatni! - emeltem fel a kezem védekezőn. - Csak a kérdéseimre, szeretnék választ kapni.
- Azért vagyok itt, hogy választ kapj. - mondta, miközben laza léptekkel helyett foglalt édesanyám mellett, én pedig barátom mellé ültem. Egy halovány mosolyt küldtem felé, mire gyengéden megszorította a kezem, ismét szüleimre fordult a figyelmem.
- Áruljátok el, ha én is egy vagyok közülük, miért neveltek ellenük? Miért kaptam olyan nevelést, amely azt parancsolja, hogy öljem meg őket? - ez volt a legelső kérdés, amelyre feltétlen tudnom kellett a választ.
- Tudniillik édesanyád családja is farkasvadászokból áll, ha kitudódott volna, hogy az Alfák, alfájával csalta meg "szeretet" férjét, a családja kitagadta volna. Ha kiderült volna, a rövid viszonyunk, édesanyád bánta volna, így elhitette mindenkivel, hogy a gyerek nemmásé, mint szeretet férjé-é, mivel nem volt más választásunk az erődet leblokkoltam. Az utóbbit nem szívesen tettem, így a távolból mindig figyeltelek téged, védelmeztelek. Hogy miért lettél farkasvadász családba neveltetve? Azt hiszem félig- meddig tudod a választ erre. Nem derülhetett se a megcsalás, se az, hogy egy farkas csinálta fel az anyád. Mondhatni te vagy a szerelmünk gyümölcse. - közben egy lábát keresztbe vetette a másikon, így várta a következő kérdést, egy percig se tétováztam.
- Azzal köszöntöttél, hogy sejtetted, ennek a napnak bekövetkezését, tényleg?
- Igen. Bármi meglepő, de éreztem. Bár édesanyád azt állította, hogy soha nem fog bekövetkezni, számomra ez elképzelhetetlen lehetett. Tudtam, hogyha egy nagyobb sérülést szenvedsz a farkasösztönök előjönnek, és ezt már nem tudtam megakadályozni. - szórakozottan dobolt ujjaival combján. - Illetve mostantól fokoznunk kell a biztonsági intézkedéseket. - tette hozzá.
- Mi? Miért? - hitetlenkedett édesanyám. - Csak nem? - tette szája elé kezét, Daeho pedig bólintott. Értetlenül néztem hol az egyikre, hol a másikra.
- Mi a fenéről beszéltek? Nyögjétek már ki! - fakadt ki pár perc elteltével Jiho.
- Az öcsém, mihelyst megtudja, hogy a lányom ereje életre kelt..- kezdte halkan újdonsült szülöm. - Hajthatatlan lesz, addig még el nem pusztítja őt. - fejezte be. Nagy szemekkel meredtem rá. Az eddigi információkat, sikeresen feldolgoztam, ám a mostanit egyáltalán nem tudtam. Képtelen voltam elhinni, hogy a nagybátyám, akit nem is ismerek végezni akar velem. Csak egy kérdés lappangót bennem már, hogy miért akar megölni, ám mielőtt megszólalhattam volna barátom így szólt;
- Ha megöli Rarát, az ereje megduplázódik, magyarul ő lesz a legerősebb farkas, onnantól kezdve. Ám, azzal nem számolt, hogy... - kezdett bele, de Daeho belé fojtotta a szót.
- A világ második legerősebb falkája védelme alatt áll.
- Oh my ghos! - sóhajtva hajtottam fejem térdemre. - Mi jön még? - suttogtam halkan. - Ez nekem túl sok, túl sok. Igen, csak álmodok. Nyelj el föld, kérlek! Miért nem végeztem magammal, anno?
- Héj, nyugi. - simogatta meg hátam Kris. - Ne mondj ilyet. Megoldjuk, nem hagyom, hogy a keze köré kerülj.
- Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - kérdeztem halkan. - Gyűlölöm az életem, bárcsak ne születtem volna meg. - s előtörtek könnyeim, eddig bírtam.
- Sssh...Nem lesz semmi baj. - ölelt át nyugtatás kép szerelmem. - Szeretlek, életem. - suttogta fülembe, majd lecsókolta könnyeimet, az arcomról.
- Nincs ok aggodalomra, míg nem használod az erőd. - nyugtatott most Daeho. - Én, innentől kezdve csak az átváltozást tudom megakadályozni.
- Elakarok menni. - suttogtam barátomnak. - Lehetséges, hogy ott aludjak ma is nálatok? - kérdeztem szipogva, és hölgyhöz nem illő módon töröltem meg orrom a pulcsim ujjával.
- Erre már engedélyt sem kell kérned, kicsim. - simogatta meg hátam. - És így legalább biztonságba tudlak. 

Nana powo:

Csendben hallgattam végig ahogy Rara és az apja beszélnek, egy szót sem szóltam csak szorítottam Baekhyun kezét. Rám nézett és egy puszit nyomott a fejemre, vettem egy mély levegőt és Rara elé léptem.
- Gyere velem. – húztam fel a kanapéról és elindultam vele. Kris utánunk indult. – Te apukám szépen itt maradsz,ez most csajos dolog. – mondtam mire csak nagyokat pislogott. Úgy gondoltam kell neki egy kis szabad levegő,hogy fel is tudja fogni mi is van most körülötte. És nekem sem ártott egy kis nyugi,én sem értettem semmit és biztos voltam benne hogy Rara még jobban össze van most zavarodva bárki másnál.
- De ha valami van hívjatok. – nézett ránk.
- Meg tudjuk védeni magunkat,igaz?- szorongattam meg kicsit Rarát és már mentünk is. Egészen egy parkig meg sem szólaltunk,nem tudtam mit is mondhatnék neki.
- Jól vagy?- kérdeztem és felé fordultam.
- A helyzethez képest igen. – mosolyodott el egy aprót. Magamhoz öleltem és megsimogattam a fejét.
- Ezt is átvészeljük majd valahogy,együtt. Nem lesz semmi gáz. – biztattam.
- Remélem. - mondta halkan.
-Tudod mit? Ma szépen elmegyünk vásárolni,moziba és minden hova ahova régen is mentünk mikor rossz volt valamelyikünknek a kedve. - pattantam fel a padról és felhúztam Rarát is. Persze neki nem fűlt a foga ehhez az egészhez,de nem érdekelt. El akartam terelni a gondolatait erről ez egész szarságról,és új ruhákat is akartam venni. Két legyet ütök egy csapásra. Mikor a  második üzletbe mentünk át kicsit ő is felengedett és mosolyogva válogatott a ruhák között,felpróbált párat és meg is vett néhányat.
- Mi lenne ha elmennénk egy kávézóba inni valamit?- kérdeztem a kasszánál állva.
- Mehetünk. - mosolyodott el Rara. Amint fizettünk mentünk is egy aranyos kis kávézóba,mindketten rendeltünk egy kávét és azt kortyolgatva megbeszéltük az élet nagy dolgait. Persze ügyesen kerülgettük a farkasos mindenkit kinyírós témákat. Hajamat fogdostam mikor eszembe jutott egy jó ötlet.
- Menjünk fodrászhoz. - csillant fel a szemem.
- Oké menjünk úgy is meguntam már a hajam. - ment bele az ötletbe azonnal Rara is. Gyorsan kifizettük a kávénkat és már mentünk is a fodrászhoz,szerencsére még volt két hely és mi gyorsan le is csaptunk rá. Mindketten elmondtuk,hogy váltózást szeretnénk a hajunk színe térén és lehet valami új formája is a hajunknak. Mindkettőnket elvittek és kiválaszthattuk a hajunk színét,én egy szép vörös színt választottam Rara meg azt hiszem valami világos színt,de nem mondta el. Miután készen lett a hajam meglepődtem a váltózáson,nagyon tetszett ez a vörös hajszín és az is ahogy a fodrász a hajam levágta egy kicsit. De mindenképpen Rara lepett meg a legjobban,sötétbarna haját beáldozta és szőke lett,oldalt elválasztva. Mindketten boldogan és új hajjal mentünk ki a szalonból.

- Szerinted Kris mit fog szólni?- kérdezte és közben a hajét igazgatta.
- Neki tök mindegy milyen a hajad,úgy szeret ahogy vagy. - mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott.
- Ki ez a jó nő?- jött egy hang a hátunk mögül mire mind a ketten megfordultunk. Kris és Baekhyun álltak ott és ránk mosolyogtak. Mindketten megvártuk még hozzánk sétálnak és körbe vizsgálnak mindkettőnket.
- Szép vagy életem. - csókolta meg Kris Rarát.
- Köszönöm. - pirult el kicsit és barátjához bújt,mosolyogva néztem őket.
- Kicsim mi ez a hajszín váltás?- vette le tőlem a szatyrokat Baekhyun.
- Nem tetszik?- kérdeztem félve.
- De gyönyörű vagy. - puszilt meg.
- Oké mivel így belerondítottatok a csajos napunkba azt javaslom menjünk nézzünk meg egy filmet a moziban. - csaptam össze a kezeim.
- Nem is olyan rossz ötlet. - helyeselt Rara is,és már indultunk is a mozi felé. Rara és Kris választottak valami filmet mi meg addig elmentünk kaját venni,mikor beültünk akkor sem mondták el hogy mit néztünk meg. Annyit mondtak hogy nagyon jó film,aha nagyon jó volt. Alig vártam hogy vége legyen és ahogy láttam Baekhyun is.
- Hogy tudtok ilyen hülyék lenni?- akadt ki Rara.
- Most mi van?- kérdeztem mosolyogva,
- A gyökér barátod hangosan horkolt a filmen.- mérgelődött én meg Baekhyunnal röhögtem az egészen,Krisre sandítottam aki csak mosolygott,lehet nem mert nevetni.
- Mert szar volt a film. - mondtam ki végül.
- Nem is volt szar. - mondta Rara,mellé léptem és átkaroltam a vállát.
- Körbe néztél hány ember is volt a terembe?Megmondom én neked velünk együtt voltak tízen. Tehát szar volt a film,meg különben is szerintem ezen a marhán röhögtek mikor fel horkantott és nem azon amit néztünk. - mondtam el tényszerűen mire Kris is felnevetett.
- Kicsim most igaza van Nanának. - mondta ő is.
- De te is azt mondtad hogy jó lesz. - nézett mérgesen Rara barátjára.
- Mert azt hittem hogy jó lesz,de nem volt az. - mondta mi meg egymás kezét fogva nevettünk.
- Hé. - szólt rám Baekhyun.
- Hüm?- néztem rá.
- Szeretlek kicsim. - csókolt meg,nyakát átkarolva csókoltam vissza.
- Gyereke emberek között vagyunk. - veregette meg a vállam Rara. Morogva elváltunk egymástól.
- Én is szeretlek. - adtam egy utcsó puszit ajkaira és mentünk utánuk.

2 megjegyzés: