15. rész~Csajos nap

Rara pov:

Édesanyám döbbent arckifejezését látva, az ismeretlen hang forrása felé fordultam. - Nagyon örülök, hogy végre személyesen is láthatjuk egymást. Tizenkilenc éven át erre az alkalomra vártam, egy örökké valóságnak hit idő. - ajkai félmosolyra húzódtak. Nem tudtam, hogy nevessek- e vagy sírjak. Kavarogtak bennem az érzések.
- Szóval te vagy az igazi apám? - szegeztem neki az első, ám legfontosabb kérdésem.
- Igen, én vagyok az igazi, vér szerinti édesapád. - felelte kiegyenesedve, s mintha büszkeség csillant volna szemébe.
- Azonnal el kell innen menned Daeho! - állt közénk anyám, ezzel is megszakítva a szemkontaktust.
- Nem, anya. Itt marad. - fejcsóválva fogtam meg a kezét.
- De kislányom.. - kezdett volna magyarázkodásba, de ismét megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem vagyok újabb kifogásokra kíváncsi.
- Megakarom ismerni az apámat, mi gond van ebben? - lemondóan sóhajtott női szülőm, majd visszaült a díványra.
- Mielőtt engem hibáztatnál az igazság eltitkolása miatt, tudnod kell, hogy nem én döntöttem ebben a helyzetbe, sőt még az erőd leblokkolását sem szívesen tettem.
- Nem akartam senkit se hibáztatni! - emeltem fel a kezem védekezőn. - Csak a kérdéseimre, szeretnék választ kapni.
- Azért vagyok itt, hogy választ kapj. - mondta, miközben laza léptekkel helyett foglalt édesanyám mellett, én pedig barátom mellé ültem. Egy halovány mosolyt küldtem felé, mire gyengéden megszorította a kezem, ismét szüleimre fordult a figyelmem.
- Áruljátok el, ha én is egy vagyok közülük, miért neveltek ellenük? Miért kaptam olyan nevelést, amely azt parancsolja, hogy öljem meg őket? - ez volt a legelső kérdés, amelyre feltétlen tudnom kellett a választ.
- Tudniillik édesanyád családja is farkasvadászokból áll, ha kitudódott volna, hogy az Alfák, alfájával csalta meg "szeretet" férjét, a családja kitagadta volna. Ha kiderült volna, a rövid viszonyunk, édesanyád bánta volna, így elhitette mindenkivel, hogy a gyerek nemmásé, mint szeretet férjé-é, mivel nem volt más választásunk az erődet leblokkoltam. Az utóbbit nem szívesen tettem, így a távolból mindig figyeltelek téged, védelmeztelek. Hogy miért lettél farkasvadász családba neveltetve? Azt hiszem félig- meddig tudod a választ erre. Nem derülhetett se a megcsalás, se az, hogy egy farkas csinálta fel az anyád. Mondhatni te vagy a szerelmünk gyümölcse. - közben egy lábát keresztbe vetette a másikon, így várta a következő kérdést, egy percig se tétováztam.
- Azzal köszöntöttél, hogy sejtetted, ennek a napnak bekövetkezését, tényleg?
- Igen. Bármi meglepő, de éreztem. Bár édesanyád azt állította, hogy soha nem fog bekövetkezni, számomra ez elképzelhetetlen lehetett. Tudtam, hogyha egy nagyobb sérülést szenvedsz a farkasösztönök előjönnek, és ezt már nem tudtam megakadályozni. - szórakozottan dobolt ujjaival combján. - Illetve mostantól fokoznunk kell a biztonsági intézkedéseket. - tette hozzá.
- Mi? Miért? - hitetlenkedett édesanyám. - Csak nem? - tette szája elé kezét, Daeho pedig bólintott. Értetlenül néztem hol az egyikre, hol a másikra.
- Mi a fenéről beszéltek? Nyögjétek már ki! - fakadt ki pár perc elteltével Jiho.
- Az öcsém, mihelyst megtudja, hogy a lányom ereje életre kelt..- kezdte halkan újdonsült szülöm. - Hajthatatlan lesz, addig még el nem pusztítja őt. - fejezte be. Nagy szemekkel meredtem rá. Az eddigi információkat, sikeresen feldolgoztam, ám a mostanit egyáltalán nem tudtam. Képtelen voltam elhinni, hogy a nagybátyám, akit nem is ismerek végezni akar velem. Csak egy kérdés lappangót bennem már, hogy miért akar megölni, ám mielőtt megszólalhattam volna barátom így szólt;
- Ha megöli Rarát, az ereje megduplázódik, magyarul ő lesz a legerősebb farkas, onnantól kezdve. Ám, azzal nem számolt, hogy... - kezdett bele, de Daeho belé fojtotta a szót.
- A világ második legerősebb falkája védelme alatt áll.
- Oh my ghos! - sóhajtva hajtottam fejem térdemre. - Mi jön még? - suttogtam halkan. - Ez nekem túl sok, túl sok. Igen, csak álmodok. Nyelj el föld, kérlek! Miért nem végeztem magammal, anno?
- Héj, nyugi. - simogatta meg hátam Kris. - Ne mondj ilyet. Megoldjuk, nem hagyom, hogy a keze köré kerülj.
- Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - kérdeztem halkan. - Gyűlölöm az életem, bárcsak ne születtem volna meg. - s előtörtek könnyeim, eddig bírtam.
- Sssh...Nem lesz semmi baj. - ölelt át nyugtatás kép szerelmem. - Szeretlek, életem. - suttogta fülembe, majd lecsókolta könnyeimet, az arcomról.
- Nincs ok aggodalomra, míg nem használod az erőd. - nyugtatott most Daeho. - Én, innentől kezdve csak az átváltozást tudom megakadályozni.
- Elakarok menni. - suttogtam barátomnak. - Lehetséges, hogy ott aludjak ma is nálatok? - kérdeztem szipogva, és hölgyhöz nem illő módon töröltem meg orrom a pulcsim ujjával.
- Erre már engedélyt sem kell kérned, kicsim. - simogatta meg hátam. - És így legalább biztonságba tudlak. 

Nana powo:

Csendben hallgattam végig ahogy Rara és az apja beszélnek, egy szót sem szóltam csak szorítottam Baekhyun kezét. Rám nézett és egy puszit nyomott a fejemre, vettem egy mély levegőt és Rara elé léptem.
- Gyere velem. – húztam fel a kanapéról és elindultam vele. Kris utánunk indult. – Te apukám szépen itt maradsz,ez most csajos dolog. – mondtam mire csak nagyokat pislogott. Úgy gondoltam kell neki egy kis szabad levegő,hogy fel is tudja fogni mi is van most körülötte. És nekem sem ártott egy kis nyugi,én sem értettem semmit és biztos voltam benne hogy Rara még jobban össze van most zavarodva bárki másnál.
- De ha valami van hívjatok. – nézett ránk.
- Meg tudjuk védeni magunkat,igaz?- szorongattam meg kicsit Rarát és már mentünk is. Egészen egy parkig meg sem szólaltunk,nem tudtam mit is mondhatnék neki.
- Jól vagy?- kérdeztem és felé fordultam.
- A helyzethez képest igen. – mosolyodott el egy aprót. Magamhoz öleltem és megsimogattam a fejét.
- Ezt is átvészeljük majd valahogy,együtt. Nem lesz semmi gáz. – biztattam.
- Remélem. - mondta halkan.
-Tudod mit? Ma szépen elmegyünk vásárolni,moziba és minden hova ahova régen is mentünk mikor rossz volt valamelyikünknek a kedve. - pattantam fel a padról és felhúztam Rarát is. Persze neki nem fűlt a foga ehhez az egészhez,de nem érdekelt. El akartam terelni a gondolatait erről ez egész szarságról,és új ruhákat is akartam venni. Két legyet ütök egy csapásra. Mikor a  második üzletbe mentünk át kicsit ő is felengedett és mosolyogva válogatott a ruhák között,felpróbált párat és meg is vett néhányat.
- Mi lenne ha elmennénk egy kávézóba inni valamit?- kérdeztem a kasszánál állva.

- Mehetünk. - mosolyodott el Rara. Amint fizettünk mentünk is egy aranyos kis kávézóba,mindketten rendeltünk egy kávét és azt kortyolgatva megbeszéltük az élet nagy dolgait. Persze ügyesen kerülgettük a farkasos mindenkit kinyírós témákat. Hajamat fogdostam mikor eszembe jutott egy jó ötlet.
- Menjünk fodrászhoz. - csillant fel a szemem.
- Oké menjünk úgy is meguntam már a hajam. - ment bele az ötletbe azonnal Rara is. Gyorsan kifizettük a kávénkat és már mentünk is a fodrászhoz,szerencsére még volt két hely és mi gyorsan le is csaptunk rá. Mindketten elmondtuk,hogy váltózást szeretnénk a hajunk színe térén és lehet valami új formája is a hajunknak. Mindkettőnket elvittek és kiválaszthattuk a hajunk színét,én egy szép vörös színt választottam Rara meg azt hiszem valami világos színt,de nem mondta el. Miután készen lett a hajam meglepődtem a váltózáson,nagyon tetszett ez a vörös hajszín és az is ahogy a fodrász a hajam levágta egy kicsit. De mindenképpen Rara lepett meg a legjobban,sötétbarna haját beáldozta és szőke lett,oldalt elválasztva. Mindketten boldogan és új hajjal mentünk ki a szalonból.

- Szerinted Kris mit fog szólni?- kérdezte és közben a hajét igazgatta.
- Neki tök mindegy milyen a hajad,úgy szeret ahogy vagy. - mosolyogtam rá mire ő is elmosolyodott.
- Ki ez a jó nő?- jött egy hang a hátunk mögül mire mind a ketten megfordultunk. Kris és Baekhyun álltak ott és ránk mosolyogtak. Mindketten megvártuk még hozzánk sétálnak és körbe vizsgálnak mindkettőnket.
- Szép vagy életem. - csókolta meg Kris Rarát.
- Köszönöm. - pirult el kicsit és barátjához bújt,mosolyogva néztem őket.
- Kicsim mi ez a hajszín váltás?- vette le tőlem a szatyrokat Baekhyun.
- Nem tetszik?- kérdeztem félve.
- De gyönyörű vagy. - puszilt meg.
- Oké mivel így belerondítottatok a csajos napunkba azt javaslom menjünk nézzünk meg egy filmet a moziban. - csaptam össze a kezeim.
- Nem is olyan rossz ötlet. - helyeselt Rara is,és már indultunk is a mozi felé. Rara és Kris választottak valami filmet mi meg addig elmentünk kaját venni,mikor beültünk akkor sem mondták el hogy mit néztünk meg. Annyit mondtak hogy nagyon jó film,aha nagyon jó volt. Alig vártam hogy vége legyen és ahogy láttam Baekhyun is.
- Hogy tudtok ilyen hülyék lenni?- akadt ki Rara.
- Most mi van?- kérdeztem mosolyogva,
- A gyökér barátod hangosan horkolt a filmen.- mérgelődött én meg Baekhyunnal röhögtem az egészen,Krisre sandítottam aki csak mosolygott,lehet nem mert nevetni.
- Mert szar volt a film. - mondtam ki végül.
- Nem is volt szar. - mondta Rara,mellé léptem és átkaroltam a vállát.
- Körbe néztél hány ember is volt a terembe?Megmondom én neked velünk együtt voltak tízen. Tehát szar volt a film,meg különben is szerintem ezen a marhán röhögtek mikor fel horkantott és nem azon amit néztünk. - mondtam el tényszerűen mire Kris is felnevetett.
- Kicsim most igaza van Nanának. - mondta ő is.
- De te is azt mondtad hogy jó lesz. - nézett mérgesen Rara barátjára.
- Mert azt hittem hogy jó lesz,de nem volt az. - mondta mi meg egymás kezét fogva nevettünk.
- Hé. - szólt rám Baekhyun.
- Hüm?- néztem rá.
- Szeretlek kicsim. - csókolt meg,nyakát átkarolva csókoltam vissza.
- Gyereke emberek között vagyunk. - veregette meg a vállam Rara. Morogva elváltunk egymástól.
- Én is szeretlek. - adtam egy utcsó puszit ajkaira és mentünk utánuk.

14.rész Deucalion?

-Ne haragudj,hogy úgy eltűntem.-néztem fel langaléta barátomra,közben megöleltem őt.-Oppa,amúgy nézd.-húztam le vállamról a pólómat,majd a begyógyult sebhelyét mutattam meg neki.-Nézd.
-Ez meg mi?De hát..A sebed teljesen eltűnt,ez nem lehet igaz.-meglepődve nézte még mindig a vállam.Különösnek találtam,hogy egyszeribben csak felszívódott a tegnap szerzett sebem,nem tudtam hova rakni ezt az esetet.-Nem lehet,hogy...-kezdett bele,de egy fejrázással abba is hagyta.-Mindegy.-legyintett.-Figyelj!Menj fel beszéljétek meg Nanával a dolgokat Én addig beszélek a Bátyáddal és Suhoval.-nyomott egy puszit homlokomra,s már sietett is a konyhába,vállat vonva sétáltam fel az emeletre,egyenesen Nanaék szobájáig meg sem álltam.Éppen bekopogni készültem,de Baekhyun megelőzött.
-Nana fent van,ha Őt keresed-mosolyodott el,majd kikerülve Engem sietett le a földszintre.Mikor benyitottam a szobába Nana nagyon meglepődött.
-Hát te?
-Bocsánatot jöttem kérni.-motyogtam halkan.-Ne haragudj,de annyi minden történt és én....rajtad vezettem le..tényleg ne haragudj.
-Rara,nem kell bocsánatot kérned,Én is hülye voltam,meg az is vagyok,de ez soha nem fog azon változtatni,hogy imádlak.-kuncogva állt fel,majd odajött megölelni.-Ühmm..Ne haragudj,a sebed.-engedett el.
-Nana,a sebnek nyoma veszett.-néztem rá komoran.-Mikor elmentem sétálni furcsa érzésem támadt,már nem éreztem azt az állandó fájdalmat a vállamba,ezért megnéztem és már nem volt ott,még heg se maradt.-adtam választ a kérdés feltétele előtt Neki.
-Akkor érthető,hogy Baekhyunt miért hívta le Krist.-gondolkodott el.-Nem lehet,hogy az együtt létetek miatt?-tette fel értelmes kérdését nekem,mire hülyén néztem rá.
-Nana,ugye te most nem gondoltad ezt komolyan?Ennél hülyébb feltételezést nem is várhattam volna tőled.Nem csalódtam benned.-csóváltam fejem.
-Rara,gyere haza megyünk.-jött be a szobába Jiho,majd megfogta a kezem.-Nana,te maradj itt Luhan a szobájába van,ha kell valami.-meg sem várva reagálásunkat húzott ki a szobából.éreztem hogy valami nagyon nincs rendben.
-Ya,Oppa,ne siess már ennyire!-álltam meg a lépcsőnél,ekkor megjelentek Krisék is.-Mégis mi a fene folyik itt?-kérdeztem Barátomtól halkan.
-Ezt próbáljuk mi is kideríteni.-jött oda megölelni,készségesen öleltem Őt vissza.-Most elmegyünk hozzátok és kiderítünk mindent.-súgta fülembe.
-Menjünk már!-toporzékoltak a többiek.-Majd este megbeszélitek.

-Miért gyalog kellett jönnünk,mikor ott a kocsi?-nyafogott Xiumin,mint egy 5 éves.
-Azért,mert mostanában igen elkényelmesedtetek.-adta a választ Kris.-Ha fázol,miért nem vettél fel még egy pulcsit?
-Mert azt hittem,hogy nincs kint hideg.-reszkettet,mint a faág.
-Mondanám,hogy odaadom neked a kabátom,de nem igazán lenne előnyös számodra.-kuncogtam halkan.

-Hahaha,nagyon vicces volt.-mondta ironikusan a srác.
-Amúgy meg farkas vagy,nem tudom mit izélsz.-fogtam meg Kris kezét,aki éppen Kaival beszélgetett,rám mosolygott majd egy puszit nyomott ajkaimra és visszafordult a Fiúhoz,halkan ballagtam mellettük,közben azon gondolkoztam,hogy vajon mit rejtegetnek előlem a Szüleim.
Lassan megérkeztünk hozzánk,Jiho ment előre,majd miután megbizonyosodott róla,hogy Apa nincs itthon kiszólt nekünk.
Jiho,odajött hozzám majd Anyu elé húzott.-Magyarázd meg ezt!-vette le a kabátom,majd a "sérült vállamról" lehúzta a pulcsit.
-Számítottam rá,hogy eljön ez a pillanat.-sóhajtva ült le Anya.-Foglaljatok helyett.-készségesen mindenki leült Jiho,közvetlenül Anyu mellé.-Fiatalok voltunk még.-kezdett bele a mesélésbe.-Még nem ismertem Apádat fiam.Elkövettem egy nagy hibát,amit most Nana is tesz.
-És mi van Rarával?-szakította félbe Jiho.
-Rarára nem.-rázta meg a fejét.-Elkövettem egy nagy hibát.Beleszerettem egy farkasba,de nem akármilyenbe.Egy alfába.-innen már tudtuk mindannyian,hogy mi jön,de ennek ellenére tovább hallgattuk Őt.-De nem akármilyen Alfa,az Alfák vezetője,ismertebb nevén a Deucalion.Szerelmesek voltunk,nem tudtuk,hogy ez lesz belőle.-teljesen sokként ért,amit mondott.Éveken át hazudtak nekem.
-Szóval....-kezdett bele Bátyám,miután felfogta az előbb elhangoztattak.-Megcsaltad Aput,egy Deucalionnal,aki egyébként a világ leghatalmasabb farkasa,és Rara tőle van?Apu tudja ezt?Egyáltalán mikor akartad elmondani?Tartod még a kapcsolatot az igazi Apjával?Miért nem változott át eddig?-tette fel sorba a kérdéseit.
-Igen.Tudja,vagyis sejtette,aztán mikor eltörte a kezét Rara,majd két óra alatt begyógyult neki kezdett gyanakodni végül elmondtam neki.Először megakarta Őt ölni,de aztán rájött,hogy fegyverként is feltudja használni a fajtái ellen.Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem,de tartom vele még mindig.Nem képes rá,addig még az Apja arra nem készteti Őt.-csak ültem Kris mellett és hallgattam,ahogy faggatja Jiho,Anyut.Hazudtak nekem.Csak ez vízhangot a fejemben.
-Tudja a Deucalion ezek szerint,hogy az Övé?-szólalt meg Barátom,közben pedig megfogta a kezem,Anyu csak bólintott.
-De mit értesz azon,hogy nem készteti?-kérdezte Jiho értetlenül.
-A deucalionak a leghatalmasabb farkas az egész világon.Így képes arra,hogy a szereteinek erejét irányítsa,ahogy ezt Raránál is teszi.-magyarázta meg Kris.
-Az igazi Apja nagyon félti Őt,annak ellenére,hogy Rara nem ismeri...-Yifan ismét közbe szólt.
-Annak ellenére,a másik fél ismeri Őt,nagyon is.-fejezte be a mondatot,Anyu csak helyeslően bólogatott.
-Látni szeretném Őt!-szólaltam meg végül,mire mindenki rám pillantott.-Megszeretném ismerni.-szerintem arra számítottak,hogy kiborulok,sírni kezdek ismét,de nem így lett.
-Biztos?Készen állsz erre?-kérdezte Baekhyun.
-Száz százalékban biztos vagyok benne.-bólintottam határozottan.
-Tudtam,hogy egyszer eljön ez a nap.-hallottam meg egy számomra ismeretlen hangot mögülem.Tudtam,hogy innentől kezdve teljesen más lesz minden.


Nana powo:
Éppen most békültünk ki Rarával mire Jiho berontott és elrángatta magával,nekem meg oda szúrta hogy Luhan ott marad velem. De mért nem Baekhyun és akkor most mi van? Én ezt nem értem. Mikor mindenki elment átmentem Luhan-hoz. Értetlenül nézett rám mert fel alá járkáltam.
- Leülnél végre?- kérdezte könyvéből felnézve
- Mit tudsz?- tértem a lényegre
- Mármint?- kérdezett vissza.
- Luhan te is nagyon jól tudod mire gondolok.
- Rara sebe begyógyult, félre ne érts ez nem rossz csak furcsa. Tudod nekünk gyorsan gyógyulnak a sebeink mert azok vagyunk akik,de Rara esete kicsit más. Nem tudjuk mi is van most vele pontosan. Kris sem tudja pontosan mi is a helyzet. Ezért most azt hiszem Rara szüleihez mentek. – mondta nekem meg kikerekedtek a szemei.
- Hogy mi van?- kérdeztem pár oktávval feljebb.
- Jól hallottad. – mondta Luhan.
- Ha bármi bajuk lesz én esküszöm kinyírom őket. – mondtam mert kezdtem ideges lenni.
- Jó nyugi,ha gondolod mehetünk mi is. – mosolygott rám kedvesen.
- Akkor mit keresünk még itt?- álltam fel a helyemről.
- Jó csak húzz fel valamit,mert hideg van kint. – mondta Luhan és én meg gyorsan elmentem egy kabátért.
- Indulhatunk. – mondtam indulásra késszen.
- Kocsival menjünk?- kérdezte Luhan.
- Sétáljunk,lehet hogy még beszélnek és lehet hogy nem tartózik rám. – mondtam kicsit fájó szívvel. Egyre távolabb kerültem mostanában Rará-tól és ez kicsit zavart.
- Hé oké van?- kérdezte Luhan a séta közben.
- Mi ja, igen. – mondtam.
- Lassan ott vagyunk. – mondta Luhan.
- Igen. – feleltem, tényleg nem kellet sok kb 5 perc és már ott is voltunk. Otthonosan mentem be a házba.
- Hello. - kiabáltam el magam,azért mégis tudják hogy bejött valaki az ajtón.
- Áh Nana drága gyere beljebb. – invitált be ajumma én meg leültem barátom mellé.
- Miről volt szó?- kérdeztem halkan ő meg nagy vonalakban elmondta nekem, nagyon meglepődtem de tartottam magam. Ha Rara nem akadt ki akkor nekem sem szabad.
- Öhm ő kicsoda?- kérdeztem és egy alakra mutattam aki nagyon nézte Rarát. Mikor meglátta hogy felé mutatok mintha összerezzent volna.
- Örvendek, Kim Daeho vagyok. Az egyetlen. – mondta és próbált vicces lenni de mindenki komoly volt.
- Te vagy az apám, az igazi?- kérdezte Rara
- Igen, én vagyok az apád. Az igazi.. – nézett rá és mintha büszkeség csillant volna meg a szemében.
Rara csak nézte még az anya közéjük nem állt.
- Azonnal el kell menned. – mondta ajumma Rara apjának
- Nem, itt marad. – mondta hirtelen Rara.
- De kislányom….- kezdett bele ajumma.
- Semmi de, meg akarom ismerni az igazi apámat. – szögezte le Rara

13.rész ~ Minden rendbe fog jönni.

Rara pov:
-Ami köztem és Nana közt történt csak rám és rá tartozik.Rátok nem.Miatunk ne vesszetek össze.Nem gondoljátok,hogy ez egy kicsit gyerekes?-motyogtam halkan,mivel elégé megfájdult a vállam.Nanára pillantottam,éppen próbált felállni,odasétáltam hozza,majd kezet nyújtottam neki,amit egy kis idő után,de viszonzott,felhúztam majd odamentem Krishez.-Kérj bocsánatot.-néztem fel rá,válaszul megrázta a fejét.-Kris,ha nem kérsz bocsánatot elmegyek.-mondtam nemet nem tűrő hangnemben.

-Bocsánat.-motyogta az orra alatt,majd kiviharzott a szobából,még egy pillantást vetettem Nanára,majd Baekhyunra s otthagytam őket.Bementem Kris szobájába.Az ágyon feküdt,odasétáltam,majd leültem mellé.
-Oppa..-szólítottam meg.-Miattam ne veszekedj senkivel se.-kezdtem combját simogatni.
-Ne haragudj,de nagyon felhúzott mindkettő.-ült fel.-Nanába nagyot csalódtam.Nem néztem volna ki belőle ezt.-ült fel.
-Nana,már csak ilyen.-sóhajtottam fel.-Meg kellett volna már szoknom. Oppa,nem beszélnék inkább másról?-kérdeztem,miközben egy puszit nyomtam nyakára.
-Persze.-kuncogott.-Mondjuk..Hmmm..Kérek egy csókot.-csücsörített.-Már régen kaptam úgyis.
-Már kapod is.-mosolyogva hajoltam ajkaihoz s lassan megcsókoltam.
-Ühmm..Ez hiányzott nekem.-motyogta a csókba,közben pedig elfektetett az ágyon ügyelve sérült karomra.-Remélem nem baj,ha pár ruhadarabtól megszabadítalak.-vállt el ajkaimtól vigyorogva,kuncogva ráztam meg a fejem,ezzel jelezve,hogy teljes mértékben benne vagyok a dologba..


Nana powo:
-Jól vagy?- kérdezte Baek
- Asszem. - mondtam és leültem.- És te?- kérdeztem barátom
- Velem minden rendben.- mondta de láttam rajta hogy azért ez nem így van.
- Na jó kezd kurvára elegem lenni,le sem feküdtünk és Kris mégis úgy viselkedik mintha olyan szent lenne. Raráról már ne is beszéljünk, komolyan mi van itt?- dühöngtem.
- Jó nyugi.- mondta Baek
- Mégis hogy tudnák lenyugodni?Már az a tudat idegeseit hogy veled se lehet kettesben mert valaki mindig ránk nyit,és álltalában Kris.És utána meg megy a szarkavárás.- mondtam és mérgemben felkeltem és az ajtó felé vettem az irányt.
- Hova mész?- kérdezte Baek
- Beszélek Rarával hogy ez már nagyon sok.- mondtam és feltéptem az ajtót. Mikor elértem a kiszemelt szóba ajtaját hangokat hallottam bentről,benyitottam és elkerekedett szemekkel néztem rájuk.Kris éppen tömködte Rarát de elé rendesen.Kerek szemekkel néztem rájuk majd halkan becsuktam az ajtót és vissza mentem Baek szobájába. Barátom fel s alá járkált majd mikor meglátott felém lépett.
- Mi történt fehér vagy.- mondta és meg fogta a két vállam.
- Komolyan a pofám leszakad, játssza itt a szende szüzet meg hogy vele nem foglalkozik senki?Aztán mikor lehet szétbassza a lábait és kész?- akadtam ki teljesen
- Hé kicsim mi a baj?-kérdezte Baekhyun rám nézve.
- Az hogy ezek most éppen basznak.- mondtam mérgembe mire Baek szeme is elkerekedett a hír hallatán.
- Hogy mi van?- kérdezte
- Jól hallottad.- mondtam mire láttam hogy bedühödik.
- Ezt nem hiszem el.Komolyan ők papolnak itt nekünk,aztán mihelyst senki nem látja őket akkor meg basznak?-kérdezte mérgesen Baek és láttam hogy megfeszülnek az izmai.
- Oké még mielőtt olyat teszünk amit nem kéne húzzunk innen.- mondtam de mintha meg se hallotta volna,elkezdtem rángatni lefelé.Már a lépcsőnél jártunk mire Rara nyögött egy nagyot,már Baek megfordult és egy jól irányzott mozdulattal kitért a kezem elől.Megállt az ajtójuk előtt majd egy határozott mozdulattal rárúgott egyet,az ajtó reccsent egyet majd tokostul kiesett.Gyorsan Baek mellé léptem és vissza fogtam.

Baekhyun powo:
Elöntötte a fejem a düh,ők papolnak nekünk mikor azt csinálják amit elítélnek?El még bántják is Nanát?Na nem azt már nem.Miután rájuk rúgtam az ajtót Nana mögém lépett és megfogta a kezem.
- Na mi van?Szar ha rátok nyitnak?-kérdeztem cinukusan. Rara és Kris nagy meszekkel néztek ránk majd magukra rántották a takarót.
- El ment az eszed Baekhyun?- kérdezte Rara
- Te csak hallgass.-mondtam neki
- Ésszel beszélj,különben is mit képzelsz mit csinálsz?-kérdezte Kris
- Én mint csinálok?Én?Inkább az a kérdés hogy te és Rara mit csináltok!Nem te mondtad hogy mi mit képzelünk magunkról hogy szegény Rara olyan lehangolt és ilyenek?Hüm érdekes módon akarod jobb kedvre deríteni.Az meg a legjobb hogy mi Nanával le sem feküdtünk mégis azt hittétek és elítéltétek.- mondtam és ránéztem Nanára aki engem nézett.
- Menjünk. - mondta Nana
- Jó.- pusziltam meg és már mentünk is,lefelé mentet mindenkivel találkoztunk.
- Mi volt ez haver?- kérdezte Kai
- Még védem azt akit mindennél jobban szeretek,ennyi.-mondtam és megszorítottam Nana kezét.
- Haver nyálas vagy.- mondta Kai mire elröhögtem magam.
- Te is ez leszel,csak meg kell találnod a részed.-mondtam és megveregettem a vállát.
- Én már megtaláltam.-mondta Chanyeol és átkarolta Nanát.
- Na el a kezekkel az asszonyomtól.-mondtam röhögve mire Nana is elnevette magát.
- Na végre,ne legyél morcos.-mondta neki Chanyeol mire én is elmosolyodtam.
- Gyere menjünk.-mondtam és elindultunk. Nana meg sem szólalt egész idő alatt. Egy erdő szélli kis viskóféleségbe mentünk. Nana bent maradt én meg mentem tűzifáért,mikor befejeztem minden tevékenységem Nanához mentem,aki az ablak előtt állt és nézte az erdőt.
- Tetszik itt?- kérdeztem félve,nem volt valami 5 csillagos hotel de nekem kifejezetten tetszett.
- Nagyon.-mondta,közben átkaroltam a derakát és belélegeztem finom illatát.
- Akkor jó.-nyugodtam meg,és szembe fordítottam magammal.
- Nagyon szeretlek.-mondta Nana mire a szívem dobbant egy hatalmasat.
- Én is szeretlek.- mosolyodtam el és megcsókoltam.Csókunkat egy vonyítás szakította meg,Kris vonyítása.
- Ez ki volt?-kérdezi Nana
- Kris,mennünk kéne.-mondtam és Nana felé dobtam egy pulcsit az enyémet,és már mentünk is.Futottunk ahogy csak tudtunk,mikor oda értünk Kris farkas alakban volt még,mihelyst meglátott minket ember alakot öltött magára.
- Mi van?- kérdem

Nana powo:
-Rara elment egy ideje és nem jött vissza.- mondta Kris halkan
- Miért ment el?-kérdeztem
- Mert rosszul érezte magát miattatok.- köpte szavait.
- Na itt álljunk meg,nem én ugrottam neki a másiknak mert valamit félre értettem.Nem én vágtam a másikat a falnak és utána meg bújta ágyba valakivel.- mondtam mérgesen mire le hajtotta a fejét.
- Jól van ezt most hagyjuk,keressük meg Rarát.-mondta Kris
- Miért is keressük meg?- kérdeztem mire Kris szeme elkerekedett.
- Hogy kérdezhetsz ilyet.A rokonod nem?Nem érdekel mi van vele?-kérdezte mérgesen
- De érdekel,de mért kell mindig nekem keresnek őt?Farkas vagy nem?Érzed a szagokat?!.-oktattam ki.
-Ezt te most komolyan gondolod?-kérdezte Kris
-Mért kéne szívességet tennem neked?-kérdeztem karba font kézzel.
-Mindennél fontosabb nekem,bele örülök ha történik vele valami.Kérlek.-nézett a szemebe
- Tudod ha az elején szépen meg kérsz akkor egyből igent mondok.-mondtam mire Baekhyun elmosolyodott.
-Most szórakozol velem?-kérdezte Kris
-Nem csak vannak emberi normák.-mondtam.-Na akkor most még agyalsz vagy végre elindulunk?-kérdeztem.
-Na jó én erre ti arra.Ha megtaláljátok Baekhyun...-kezdett bele de Baek közbe szólt.
-Akkor majd vonyítok.-mondta Baekhyun és megfogta a kezem.Vagy 2 órán keresztül kerestük mire Kris vonyított egyet,kezdtünk megörülni és siettünk a hang után. Kris egyedül állt ott lehajtott fejjel.
- Menjünk haza.- mondta halkan
- De mi...-kezdtem bele mire most ő vágott közbe
- Ott a helyetek,főleg neked haver.-nézett Baekhyunra.
- Oké menjünk.- mondta barátom és kezemet fogva indultunk el.
- Fázol?-kérdezte Baekhyun
- Nem.-ferdítettem mert tény már későre járt és nem volt jó idő.Egyszer csak egy pulcsi landolt a fejemen.Le vettem a fejemről és Baekhyun felé néztem de nem ő volt Kris dobta nekem a pulcsiját.
- Nem kell.-mondtam
- Ennyire nem kell utálni.-mondta Kris
- Nem utállak de ha megfázol akkor Rara viszont igen,vedd vissza.-adtam neki vissza a felsőt.vonakodva de felvette.Mosolyogva simogattam meg a karját.
- Minden oké lesz.-biztatam kicsit mire vállam fölött átkarolt egy kicsit.
- Sajnálom a mait.-mondta halkan de hallottam.
- Én is.-ismertem be.
- Szent a béke?-kérdezte
-Mikor voltunk össze veszve?-kérdeztem mosolyogva mire ő is elmosolyodott.
-Oké elég volt ennyi.-mondta Baek és vissza húzott magához, és adott a fejemre egy kis puszit.Mikor vissza értünk hozzájuk bementünk és ki volt ott?Na ki?Nem nem fogjátok kitalálni de Rara.Semmi baja nem volt,elvolt a fiukkal.Mikor Kris meglátta oda rohant hozzá és magához rántotta.Mosolyogva néztem rájuk majd mi felsurrantunk Baekhyun szobájába.Ott magához húzva megölelt.
-Teljesen átfagytál.-mondta és még közelebb húzott magához.
-Ne előttem.-takarta el a szemét Chanyeol
- Nincs itt semmi,csak teljesen átfagyott.Nem akarom hogy megfázzon.-mondta Baek
-Akkor jöhet egy csopi ölelés?-kérdezte kicsit buzisan.-mire én felnevettem és már meg is éreztem egy másik kezet a hátamon.
-Haver nem kéne tapizni.-mondta Baek és röhögve elvette Chanyeol kezét a hátáról.
-Kop kop.-jött be valaki
-Kris hát te?-kérdeztem
- Csak meg akartam köszönni hogy tudod..- kezdett bele de félbe szakítottam.
- Tisztázzunk valamit,nem kell megköszönnöd semmit.És ha valamivel is megbántod Rarát eskü elő jön a vérengző ösztönöm de azt nem köszönöd meg.-mondtam mire elmosolyodott és összeborzolta a hajam.
-De kemény valaki.-mondta mire löktem rajta egy kisebbet.
-Ja és Baekhyun jössz egy ajtóval.-mondta mire elnevettem magam barátom meg bólintott egyet.Miután Chanie is megunta a fejünket kiment és magunkra hagyott.Nem akartam beszélgetni és semmit  mást sem,csak eldőlni és Baekhyun karjai között.Elmentem lefürdeni és miután ő is lefürdött be feküdt mellém, átkarolva maga felé fordított.
-Szép álmokat.-adott egy szájra puszit és még közelebb húzott magához.
- Neked is.-suttogtam a nyakába,nem kellet sok és el is nyomott az álom.Hosszú és élményekkel teli nap volt a mai.

12.rész~Mindenki megörült?!

Nana powo:
A pofám leszakad. Még hogy nekem nagy a szám?És akkor mi van?Csak meg akarom védeni olyan mintha a húgom lenne,baj ha védeni akarom?És hogy apuci kicsi lánya?Vicces mert mindenki ezt látja pedig nem így van,tudom hogy egyedüli gyerek vagyok így el kényeztettek egy kicsit de kit nem?Soha nem látja hogy néha esténként vagy hajnalok hajnalán zargat apa hogy edzés van. Lehet hogy mindenki velem foglalkozott de csak azért mert fel akartak készíteni,most már rá jöttem nem akarták hogy Rara is részese legyen ennek a borzalomnak. Miután Rara elviharzott Kris mondott még valamit de nem igazán értettem,rosszul éreztem magam de valahol éreztem hogy ez a veszekedés nem csak az én hibám volt.- Ezt jól megcsináltad.-  mondta Kai mire dühösen néztem rá. Jelen helyzetemben képes lettem volna elevenen megy nyúzni de inkább el mentem mellette és semmibe vettem. Fel vettem a cipőm és egy pulcsit majd és már mentem is az erdő felé,most ott lesz nekem a legjobb. Egyenesen a közepe felé vettem az irányom, át vágtam  a gazoson. Nem néztem merre megyek,csak mentem előre. Hátam mögül hangokat halottam de nem érdekelt. Lehet az lenne mindenkinek a legjobb ha nem is lennék?!Vagy ha vissza se mennék?Igen ezt fogom tenni. Már éppen meg pillantottam egy tisztást az erdő közepén. Arra vettem irányom,fel sem tűnt milyen sötét is van valójában,csak akkor mikor ki értem a tisztásra és láttam hogy a nap már lemenőben van. Lassan ki evickéltem a "vadonból" és a tisztás közepe felé vettem irányom,középen meg álltam és fel néztem az égre. Nagyon szép volt az ég rózsaszínes narancssárgás árnyalata,szép naplemente volt. Kezdett kicsit hűvösebb lenni ezért összébb húztam a kabátom magam körül. Leültem a földre,térdeim fel húztam és rá hajtottam a fejem.A nagy semmibe néztem de azt meredten.-Elő jöhetnél.-mondtam félhangosan 10 perc után.-Nem akartalak meg zavarni.-mondta Baekhyun és leülve mellém át karolt és próbálta fel melegíteni hideg végtagjaim.-Akkor nem halkabbnak kellet volna lenned?- kérdeztem fel vont szemöldökkel,de még mindig a távolba meredve.-Halk voltam.-húzta fel az orrát.-Hát persze.-mondtam iróniával a hangomban.-Most mért engem kell szekálni.Utánad jöttem mert féltettelek,és mert szeretlek.Nem hiszem hogy ezt kéne kapnom cserébe.- mondta mérgesen és el engedett.Ezt jól megcsináltam.Igaza volt nagyon is. Vele veszekszem mikor ő jött utánam senki más,csak ő van mellettem mikor most senki. Csak rá számíthatok jelen helyzetben.-Sajnálom,nem akartam bunkó lenni.-kértem elnézést-Pedig sikerült.-mondta Baek még mindig mérgesen és nekem háttal ülve. Vettem egy nagy levegőt és mögé férkőztem,derekát átkarolva a nyakába fúrtam a fejem.-Nagyon sajnálom.És nagyon szeretlek.-mondtam halkan de mégis biztos voltam benne hogy tisztán hallotta.Kezeit lassan az enyémre vezette és ujjainkat össze fűzte.-Nem haragszom.Rád nem tudnék.-mondta és felém fordult.Ölébe ültetett és kezei közé vette arcom.-Köszönöm.-Mit köszönsz?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán
-Hogy vagy nekem.-mondtam.De milyen nyálas vagyok te jó ég. 
- Te pedig nekem.Ez is fair nem?.-mosolygott rám s meg puszilt.
-Szépek vagyok.-mondta flegmán Lin.És még mindig nem bírom.
-Hagyj lógva.-mondtam és a következő percekben már figyelembe se vettem.Csak néztem a semmibe,de mintha lett volna ott valami.Mintha figyelt volna.Na jó kezdek paranoiás lenni,vagy mi van?!Fogalmam sincs,de arra lettem figyelmes hogy valaki az arcom előtt hadonászik.
-Mi?
-Kérdeztem,hogy nem fázol-e?-mosolygott rám Baekhyun 
-Nem pont jó.-mondtam 
-A szád már kék.-mondta mérgesen és aggodalommal a hangjában.
-De nem fázom.-jelentette ki és el feküdtem a földön. 
-Koszos leszel.-mondta Baekhyun
-Most komolyan?
-Jól van na,igazából nem akarom hogy a földön feküdj.-mondta és fel rántott majd az ölébe fektetett.Hajamat simogatta és közben ő is az eget pásztázta.Nem tudom mi történt ezek után mert minden elsötétült előttem.Arra keltem hogy valami csörög mellettem.Lassan ki nyitottam pilláim és Baekhyun szobájában találtam magam,mellettem pedig barátom édesen szuszogott.Lassan fel ültem és ki nyomtam a telefonját ami ébresztőre volt állítva.
-Csak még 5 percet.-húzott vissza közel magához.Egy gyufaszál nem fért volna be közénk olyan közel volt hozzám.Éreztem leheletét nyakamban,éreztem szívverésén milyen gyors is.Pont mind az enyém,olyan ütemben ver.Elmosolyodtam és fejét kezdtem el simogatni,mire bele csókolt a nyakamba.
-Ne.-mosolyodtam el mert ki rázott a hideg,de mintha meg sem hallotta volna megint és megint bele csókolt a nyakamba.Néha kicsit meg szívta vagy harapta.Kulcs csontomat kezdte el csókolni és közben rám feküdt.Bele nyögtem a nyakába,mire éreztem hogy elmosolyodik.Hátára vezettem kezem és simogattam pólón keresztül.Nyakamtól egészen az arcomig puszilt,majd arcomat is ellepte sok kis puszival.Elnevettem magam,egyre haladt ajkaim felé majd megcsókolt.Hajába túrtam és még közelebb húztam magamhoz, a levegő kezdett fel forrósodni a levegő kettőnk között.Baek keze a pólóm aljához csusszant majd lassan kezdte felfelé húzni.Belém csapott a felismerés.Erre kész vagyok?Biztos meg kell most tennünk?Pillanatok alatt fogtam le barátom kezét aki el szakadt ajkaimtól és rám nézett.
-Még ne.-mondtam halkan mire el mosolyodott és el vette kezét a pólóm aljától,két kezét fejem fölött támasztotta meg és megint megcsókolt.
-Rendben.-mondta és rám mosolygott majd le szállt rólam és az ágy szélére ült.A mosolyába láttam a csalódottságot,és úgy éreztem hibás vagyok.Féltem hogy nagyon meg haragszik rám,lassan közelebb mentem hozzá és félve mellé ültem.Nem tudom mitől féltem valójában,de féltem.
-Sajnálom.-mondtam halkan mire azonnal rám kapta a tekintetét.
-Kicsim.Hé,ne hülyéskedj.Nem haragszom rád,ilyen meg se forduljon a fejedben.Értve vagyok?.-fogta két tenyere közé arcomat és a szemebe nézett.
-Szeretlek mindennél jobban,várok ameddig csak kell.-mondta és adott egy apró puszit ajkaimra.Könny szökött a szemembe a hallottam után.Mosolyogva le törölte a kosza kis könnycseppet arcomról és szorosan magához ölelt.
-Én is szeretlek.-suttogtam nyakába.
-Elég sokat suttogsz mostanában.-jegyezte meg kuncogva.
-Ne szekálj.-emeltem fel a hangom mire elnevette magát.
-Végre itt az én vadmacskám.-terült el velem az ágyon és megint megcsókolt.Olyan jó a közelében lenni,meg nyugtató.
-Ezt nem hiszem el.-jött be valaki majd meg állt az ajtóban.Fel néztem és Kris állt ott karba font kézzel.
-Hyung?.-kérdezte Baek
-Ti komolyan ennyire bunkók vagytok?.-kérdezte mérgesen 
-Mi van?-kérdezte Baek és a két karjára támaszkodott.
-Rara teljesen maga alatt van.Ti meg itt enyelegtek!Most nagyot csalódtam benned.Azt hittem te is olyan vagy min Rara, de tévedtem.Te csak egy számító kis nőcske vagy.-köpte a szavakat Kris mire Baek a falnak passzírozta.
-Ha még egyszer a szádra veszed Nanát nagyon megbánod.Nem érdekel hogy te vagy az alfa.-sziszegte Baek össze szorított fogakkal.
-Tudd hol a helyed.-vágta földhöz Kris Baekhyunt aki csak nyekkent egyet.Annyira meg lepődtem hogy azt sem tudtam mit csináljak.Néztem ahogy egyik püföli a másikat.És ez mind miattam.Nagy nehezen de rá vettem magam hogy szét szedjem őket de Kris nem az a fajta aki hagyta volna magát.
-azt a büdös életbe.-szitkozódtam és próbáltam el húzni Kris-t a kezénél fogva de az lett a vége hogy a falnak vágott.Szinte a falba épültem olyan erővel dobott oda.Alig kaptam levegőt,miutén Baek látta hogy Kris mit csinált még jobban neki esett.Kezdtem félni mi lesz.
-Elég legyen!.-kiabálta el magát Rara mire mindkettő arra kapta a fejét.

11.rész ~Ez még csak a kezdett.....

Rara pov:
Amint beértünk a kórházba lekezelték a sebet.És amitől mindig annyira féltem,össze kellett varrni.Remek.Szerencsére Yifan végig ott volt mellettem.
-Oppa.-szólítottam meg félénken barátom,mire rám vezette tekintetét.-Én nem szeretnék hazamenni.-motyogtam lehajtott fejel.-Én félek,hogy mit kapok aputól vagy anyutól.-Kris csak megszorította a kezem,majd megállt és magához húzott.
-Nem engedem,hogy egy ujjal is hozzád érjenek.-suttogta a fülembe.-Érted?-nézett a szemembe.Bólintottam egy aprót.-Viszont ruháért haza kéne menned.-mielőtt megszólaltam volna folytatta.-Kint várlak a ház előtt.-mosolyodott el.Ismét elindultunk.Szerencsére apuék még nem voltak itthon így YiFan is bejött velem.Segített ruhát pakolni.Mielőtt elindultunk volna nehezen,de sikerült átöltöznöm.
Hagytam nekik egy üzenetet is.Igaz semmi szépet nem írtam nekik bele.De jobb,ha tisztába vannak azzal,hogy nem eltűntem vagy bármi más,hanem saját magam lépdeltem ki a házból.Egyedül a bátyám miatt repess a szívem.Valahogy,de rá kell vennem,hogy jöjjön el onnan.Mikor megérkeztünk a fiúk házukba Kris felvitte a szobájába a ruháimat én pedig leültem a kanapéra.Iszonyatosan fájt a vállam.Már most tudom,hogy az éjszaka nem fogok aludni.
-Jól vagy édesem?-ült le mellém Kris.
-Megmaradok.-nevettem fájdalmasan.-Azt hiszem.-döntöttem vállára fejem.
-Gyere menjünk fel a szobába.Rád fér egy kis pihenés.-állt fel mellőlem Yifan s segített felállni.Éppen beakartunk menni a szobájába mikor Suho jött velünk szembe.
-Ühmm..Rara,Kris..Látom veletek is minden rendben.-állt meg előttünk mosolyogva.
-Mi történt miután eljöttünk?-kérdeztem halkan.
-Az apád leakarta lőni Baekhyunt,Nana elé állt,de végül a bátyád kapta a golyót.-mondta halkan.-Már kivettük belőle és le is fertőtlenítettük. Lena van bent nála most.
-Lena?-néztem furán a fiúra.-Miért?
-Nem tudom.Nem mondott semmit csak annyit,hogy látni szeretné.-vállat vonva ment el.Vajon miért szerette volna látni?
-Bemész a bátyádhoz?-kérdezte Kris.
-Mi?-néztem rá hirtelen.-Nem.Hagyj pihenjen.-mosolyodtam el.-Menjünk aludni,bár nem tudom,hogy így hogyan fogok tudni.-nevettem kínomba.
-Megoldjuk.-mosolyodott el.Bementünk a szobába és elfeküdtünk az ágyon.Bal oldalamon feküdtem még Ő óvatosan átölelt hátulról.Azt mondtam volna,hogy nem alszok az éjszaka a fájdalom miatt?Hát tévedtem.Az egész éjszakát sikerült végig aludnom.Szerencsére nem fájt a vállam.Előbb keltem fel,mint barátom.Kiszálltam mellőle és a lehető leghalkabban felöltözni.

Kimentem a szobából,ezzel is magára hagyva az alvófiút.Átmentem a bátyámhoz,aki már fent volt.Mellette pedig ott volt Lena.Kíváncsi voltam,hogy mi lehet kettőjük között.
-Öhm..Sziasztok.-köszöntem nekik egy halvány mosoly kíséretében.
-Szia.-köszöntek mosolyogva.Várj..Lena is mosolyog.Ezt a lányt meg mi lelte?Biztos,hogy ez csak egy álom.Igen.Teljes mértékben biztos,hogy álmodok.Oké.Nekem teljesen elmentek otthonról.Vagy a vállamon lévő seb teszi ezt velem.-Hogy vagy Rara?-tette fel egyből bátyám a kérdést.
-Kutya bajom.-legyintettem mosolyogva.-Már nem is fáj annyira.És te,hogy vagy?-kérdeztem,miközben leültem mellé.
-Meg vagyok.-mosolyodott el.-Rara,tudom mire gondolsz.-nézett rám komoly tekintettel.-És igen.Lenával ismerjük egymást.-adott választ az egyik fel nem tett kérdésre a sok közül.-Hogy mi van/volt köztünk?Most biztos ez a kérdés jön.Emlékszel mikor elmeséltem,hogy volt egy lány,akit apuék megöltek a családjával együtt?-kérdezett most Ő.Bólintottam egyet.-Lena volt az a lány.T-teljesen ledöbbentem.Mindenre/mindenkire számítottam csak rá nem.
-D-de te azt mondtad,hogy meghalt a szüleivel együtt.-motyogtam magam elé bámulva.
-Nem haltam meg.-válaszolt bátyám helyett Lena.-Viszont a szüleim igen.-mondta halkan.-Baekhyun talált meg vérbe ázva.-mondta kifejezéstelen arccal.-Elvitt magukhoz és megmentettek.
-Oppa!-fordultam bátyám felé.-Én nem akarok visszamenni anyuékhoz.-ráztam meg óvatosan a fejem.-Utálom őket azért,amit tettek.Hogy voltak képesek megölni a szüleit?-kérdeztem halkan.-Nem csináltak semmit rosszat!
-Nyugi,Rara. Nem megyünk vissza.-fogtam meg kezem.-Most az a legfontosabb,hogy felépülj.
-Meg te is.-bővítettem ki mondatát.-Meg kell valahogy állítanunk anyuékat.-álltam fel.-Nem érdekel,hogyha egyedül kell megtennem,de akkor is  megfogom állítani őket,még ha az életembe is kerül.-álltam fel.
-Ra..-kezdte volna az okoskodást Jiho,de félbeszakítottam.
-Nem érdekel.-zártam le ezzel a beszélgetést és kimentem a szobából.Lementem a földszintre s a nappaliba megpillantottam Nanát és Baekhyunt.Elképesztő,hogy ezek mennyit szeretik egymást nyalni-falni.Az oké,hogy szeretik egymást,de azért éjjel-nappal egymás nyakába lógni nem idegesítő nekik?Persze ezt nem kötekedésből mondom.
-Jó reggelt..-köszöntem nekik és folytattam utamat a konyhába.Még annyit se mondtak,hogy "Neked is te hülye gyerek." Az oké,hogy a tévé is ment és közben csókolóztak,de elég hallgatóan köszöntem nekik.Ma látszólag nagyon agresszív vagyok.Omo~Vissza kéne vennem egy kicsit.Biztos csak a vállamon lévő seb teszi ez velem vagy felzaklatottak az előbb hallott dolgok.
Vettem elő egy poharat és engedtem bele vizet.Visszasétáltam a nappaliba és leültem a gerlepártól jó messze.
-Áááhh..Rara!-vett észre Baekhyun morogtam egyet és a tévét kezdtem bámulni.-Mi a baj?
-Semmi.-motyogtam halkan.
-Hogy van a karod?-kérdezte Nana.
-Túlélem.-vontam vállat,mire az megfájdult.-Áuuu..-nyögtem fel halkan.-Vagyis remélem.-javítottam ki magam.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Nana félénken.-Nem úgy nézz ki.
-Már,hogy lennék jól?-akadtam ki.-Mindenki ezt kérdezgeti.Szerintetek jól vagyok?Egy kibaszott farkas tegnap a vállamba harapott.-kiabáltam már szinte.Nagyon elegem lett.-Ráadásul,ha ez nem elég.Kiderült,hogy a bátyám barátnője él.A szüleim hideg vérű gyilkosok.Kis híján megölték a fiúkat.Legszívesebben felvágnám az ereimet.-hajtottam a fejemet térdemre s úgy kezdtem el zokogni.Nem sokkal később két kart éreztem meg derekam körül.
-Nyugodj meg édesem.-suttogta fülembe Kris.-Minden rendbe fog jönni.Könnyes szemekkel néztem fel rá,majd hozzábújtam.-Nem kellett volna felzaklatni.-nézett Nanára és Baekhyunra.-Nagyon nehéz most neki.Hiába nem mondtatok neki semmi olyat.-én pedig csak sírtam,sírtam és sírtam.Pár perc múlva sikeresen lenyugodtam,elhúzódtam Kristől.
-S-sajnálom.-szólaltam meg rekedtes hangon,közben szemeimet törölgettem.-É-én csak egyszerűen nem tudom feldolgozni a történteket.
-Rara és akkor én...-kezdett bele Nana,de Kris közbe szólt.
-Ő sokkal rosszabb helyzetbe van.Nana,ha nem vetted volna észre majdnem leharapták neki a kezét.-emelte fel a hangját.-Tudom neked se könnyű,de Rara helyzete még nehezebb.
-Ugyan miért?-kérdeztem felháborodva.-Tudtommal egy cipőbe evezek vele!-állt fel.-Imádom Rarát,de akkor is miért körülötte forog mindig a világ?-akadt ki.-Mindig csak Rara,Rara,Rara..-nagyon meglepett.De ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Ooohh,Igazán?-álltam fel.-Tudod nem engem ugrálna körbe folyamatosan!És nem én keménykedek egy folytában.Ha ennyire zavar,hogy folyton körülöttem forog a világ nem zavarok tovább.Apuci kislánya.-jegyeztem meg cinikusan és otthagytam őket.Hallottam,hogy Kris utánam szólt,de nem érdekelt.Ezt nem néztem ki Nanából.Mindenre számítottam tőle csak erre az egyre nem.Még,hogy körülöttem forog a világ.Még,ha igaz lenne azt mondanám,hogy oké,de nem az.Mindig is csak Nana,Nana,Nana volt.A családban mindig is elnyomtak engem.Kivéve a bátyám.
Igazából nem mentem messzire.Kiültem a teraszra.Annyira szép,innen a kilátás.Legalább valami eltereli a figyelmem.~És ez még csak a kezdett~ nagyot sóhajtva kezdtem az eget bámulni.

10.rész~Jó vagy rossz döntés?!

Rara pov:
Krissel egy kicsit még lent voltunk a parton,majd elmentünk hozzájuk.Most tuti ki van rám akadva Nana apja,de szarok rá.Mindig is unszimpatikus volt számomra a nagybátyám.Utáltam vele edzeni.És ez az évek alatt nem változott,de nem is fog.Utálom,ha parancsolgatnak.Még a saját szüleim sem tudnak parancsolni nekem,nem majd Ő.Na ne nevettessen.
Éppen az ebédlőbe beszélgettünk mikor megcsörrent a telefonom.Anyu nevét írta ki a kijelző.Pár másodperc gondolkodás után felvettem.
-Szia kislányom..-szólt bele idegesen anyu.-Ide tudnál jönni a gyakorló pályátokra?
-Szia anyu..-szólaltam bele végül én is.-Persze 10 perc és ott vagyok..-ezzel letettem.-Ennek meg mi baja?-kérdeztem magamtól.-Kris ne hara...-kezdtem bele,de Baekhyun félbe szakított.
-Kris,Kris!E-egy másik falka van az erdőbe!-lihegve jött be.
-Hogy mi?-kérdezte ki kerekedett szemekkel.-Hol vannak most?
-Azon a helyen,ahol felfedtük magunkat Rara előtt..-hadarta el.
-D-de hisz az a gyakorló pályánk é-és anyuék is ott vannak most!-dadogtam.Azonnal oda kell mennem..-mondtam magamba.-Nana,gyere megyünk!
Azonnal elindultunk.Ahogy hallottam Krisék is elindultak.Nem foglalkoztam velük.Abban a pillanatban csak a szüleimre összpontosítottam.Néha-néha megálltunk,mivel mégis csak normális emberek vagyunk így nem tudtunk folyamatosan gyors tempóba menni.

Mikor odaértem 1-2 farkas már a földön feküdt.A bátyám,ha jól láttam a karjánál megsérült.Krisék pedig a másik falkának támadott,Apu meg mindenkire lőtt.
-Megörültél?-kiáltottam rá.-Azonnal tedd el azt a szart!-mentem oda hozzá.
-Kislányom,ne szólj bele!-lőtt még egyet.
-Kérem ne lőjön!-kérte meg Nana is.Apa,mintha meg se hallotta volna.-Az isten bassza már meg magát ne lőjön a kurva életbe bele már!-kiabált rá Nana.Apa meglepetten a lányra pislogott.-Ne nézzen rám így,tegye le azt a szart!-mondta szemrebbenés nélkül.
Nagyon féltem,hogy a fiúkat fogja meglőni véletlenül.De csak lőtt,lőtt és lőtt.Aztán hirtelen a semmiből egy farkas támadott rám..Beleharapott a karomba.Egy kisebb sikoly hagyta el a számat.Aztán jött Kris és egy pillanat alatt széttépte az utolsó farkast is.Én még mindig a földön feküdtem a vállamat fogva.Farkas alakba odajött hozzám,majd előttem visszaváltozott.
-Ne aggódj minden rendben lesz!-kapott ölébe.Anyuék hitetlenkedve néztek fel rám.
-E-ez lehetetlen..-mondta anyu.Barátom nem reagált arra,amit mondott anyu.
-Azonnal kórházba kell vinni..-ezzel elindult velem ki az erdőből.Apura pillantottam félve,akinek arcáról meglepettséget lehetett leolvasni.Féltem,hogy velem is azt fogja csinálni,mint bátyámmal.Csak remélni tudtam,hogy nem.

Nana powo:
Annyira el voltunk Baekhyunnal hogy észre sem vettem hogy csörög a telefonom.Rara apja volt az.
-Igen?.-kérdeztem
-Gyere a gyakorló pályára most.-jelentette ki,bele sem tudtam szólni már ki is nyomta a telefont.Nagy szemekkel néztem barátomra aki ugyan úgy nézett rám.Rossz érzés fogott el és szaladni kezdtem Baek kezét fogva.Ahogy oda értem a rossz érzésem be igazolódott.Farkasok voltak és Rara szülei.Apja már lőtt is párat mire én rá szóltam elég erélyesen de az öreg csak nem tágított.Felém jött egy farkas de Baekhyun elém ugrott és meg védett.
-A fel állás az hogy te fedezel engem és én téged.-mondta majd át változott.Nem érdekelt hogy Rara szülei ott voltak.Baekhyunt le terítette egy farkas de én le rántottam róla,majd el kapta a nyakát és meg ölte.Halottam hogy Rara fel sikít,felé néztem és láttam hogy le terítette egy farkas de nem sokáig mert Kris szét tépte.Majd el vitte kórházba ha jól halottam.Nekünk még volt egy kevés dolgunk,de féltem hogy mi lesz ha vége a harcnak.Nem is kellet sok az összes rénk támadó farkas meg halt.Majd Rara apja Baekhyun felé tartotta a fegyverét,gondolkodás nélkül elé álltam.De most már felém tartotta a fegyvert.
-Nana azonnal állj el onnan.-mondta az bácsikám
-Nem.-jelentettem ki
-Ő is csak egy farkas őt is meg kell ölni.-mondta nénikém
-Mi van?.-akadtam ki és meg fogtam a hátam mögött Baekhyun kezét
-Jól hallottad!Most pedig tágulj a közeléből!.-kiabált rám bácsikám
-Tudod mit nem vagy az apám.Nem te mondod meg  hogy mit is csináljak.És különben is szarok a véleményetekre.Szeret engem és én is őt ennyi.-jelentettem ki
-Ha nem mész onnan előbb veled végzem.-mondta bácsikám
-Rajta.Gyerünk.Ölj csak meg.-mondtam és tártam szét a kezem.Meg húzta a ravaszt,be csuktam a szeme és vártam a golyót.De az nem talált el.Lassan és félve nyitottam ki a szeme,Beakhyun állt előttem de előtte is állt valaki.Rara bátja állt előttünk és ránk mosolygott,ki kerekedett szemekkel néztem rá ahogy barátom is meg lepődött hogy nem őt érte a lövés.
-Fiam te meg..-kezdett bele nénikém
-Nem hagyom hogy velük is azt csináld mint velem.És húgira is ez vonatkozik.-jelentette ki fájdalmasan.A lövés a vállát érte a lövés.Le rogyott a földre és a vállát fogta,le guggolt mellé Baekhyun és tartotta én meg indultam bácsikám felé.Nem érdekelt hogy a rokonom egy nagy rúgással ki rúgtam a kezéből a fegyvert majd be húztam neki.Nénikém csak állt ott.
-Ha még egyszer meg próbálod meg ölni Baekhyun akkor én öllek meg.-mondtam neki mire ki kerekedett a szeme
-De ő gy farkas.Vérszomjas állat akik csak gyilkolnak.-mondta nénikém
-Ők gyilkolnak.Néztetek már tükörbe?Ohh istenem ti szentek vagytok mi?Meg öltök olyan farkasokat is akik nem tettek semmi rosszat sem.Meg öltétek a szerelmem és családját.-kiabált keservesen Jiho én meg csak álltam és néztem bácsikámra.
-Vigyük kórházba.-mondtam Baekhyunnak
-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne.-mondta Baek és Jiho is egyet értett vele
-Mert?.-értetlenkedtem
-Mit mondasz majd?Jó napot éppen farkasokkal harcoltunk mikor az apa meg akarta ölni téged és a szerelmed de én elétek álltam?Szerintem egyből a zárt osztályba vinnének minket.-mondta Jiho
-Jó de akkor hova vigyünk?.-kérdeztem közben Beakhyun fel vette a hátára
-Hozzák visszük.-mondta Baek és el indult vele majdnem futva.Nehezen de tartottam az iramot barátommal,mikor oda értünk Baek egyszerűen be rúgta az ajtót és be ment.A srácok kerek  szemekkel néztek Baekhyunra és rám.Gyorsan el mondtuk hogy mi történt majd Baekhyun és Suho el mentek egy szobába és el látták Jihot.Én addig ott idegeskedtem és próbáltam fel hívni Rarát hogy vele mi van de csak ki csöngött,reméltem minden rendben van vele és a gyagyás barátjával is.Miután mind a két srác ki jött a szobából és fel pattantam és oda mentem hozzájuk.
-Hogy van Jiho oppa?.-kérdeztem
-Jobban a golyót és össze is varrtuk a sebet,most alszik.-mondta Suho és meg törölte a kezét
-Köszi.-mondtam fáradtan
-Gyere te is pihenj le.-mondta Baek és húzott a szobája felé.Ott mind ketten el dőltünk az ágyon és csak a plafont bámultuk vagy 10 perce.
-Apa ki fog akadni.-mondtam a csendet meg szakítva
-Csak nem.
-Had vázoljam fel a rózsás kis helyzetünket.Nem elég az hogy apuci kicsi lánya(ez vagyok én) be pasizott,az még hagyán de egy farkas a barátja.És képzeld a mi családunk farkas vadászok.Tehát ez azt jelenti hogy téged is meg akarnak majd ölni.De abba én bele halnék.-mondtam mire meg szorította a kezem és magához húzott.
-Ha kell el szököm  veled.-mondta mire el nevettem magam
-Ez most tök olyan mint Romeo és Júlia.-mondtam mire ő is el mosolyodott.
-De lesz egy nagy különbség.Mi nem halunk meg hanem boldogan élünk.-mondta és még szorosabbra zárta karjait körülöttem.
-Rendben.Benne vagyok.-mondtam és lassan el nyomott az álom.

9.rész~Én nem leszek olyan,mint ti!

Rara pov:

Reggel arra keltünk barátommal,hogy Nana berontott a szobába és kiabálni kezdett,hogy keljek fel.

- Hiányozni fogsz!- vezettem kezeimet Kris nyaka köré ,majd egy puszit nyomtam ajkaira.

-Te is nekem..- húzott derekamnál fogva még közelebb magához.

-Ajhhhhh!Gyerekek ne csináljatok úgy mintha most látnátok utoljára egymást!-nyávogott Nana,megforgattam szemeimet,majd egy utolsó puszit adtam Krisnek.Aztán jött Baekhyun,aki egyből letámadta Barátnőjét,muszáj voltam vissza vágni neki.

- Úgy viselkedtek mintha utoljára látnátok egymást!-mondta egy gúnyos mosollyal az arcomon,s kimentem az ajtón.Majd hazasiettem.Nem vártam meg Nanát,mivel valószínűleg még mindig nyalják falják egymást.Mikor hazaértem levettem a szoknyámat,majd egy sokkal kényelmesebb göncbe öltöztem.Semmi kedvem nem volt ma edzeni.Főleg nem a Nagybácsimmal.Nehezen,de átdöcögtem hozzájuk,az 5 perces útból  csináltam 15 perceset.A hátsó udvarukba mentem,ahol már ott volt Nana is.
- Végre,hogy itt vagy Rara!-jött ki az apukája.-Na szóval ,ma egy elég kemény edzést fogunk tartani!-csapta össze a kezét.-Már nincs sok időnk hátra.-kezdett nyújtani.Odasétáltam Nanához inkább.
- Szerinted is arra gondol?-ültem le mellé és én is nyújtani kezdtem.
- Ja..-bólintott.-Csak nehogy fordítva süljön el a tervük apuéknak..- morogta gúnyos mosollyal az arcán.
-Én biztos nem leszek olyan,mint Ők..- álltam fel.- Ne haragudjon,de én inkább ma egyedül edzenék..-ezzel elindultam.
-De..-kezdett bele,mire én pedig közbe vágtam.
- Nyugalom edzeni fogok..-indultam ki.Hallottam,hogy Nana is velem szeretne jönni,de az apja visszatartotta.Nyújtottam egy kicsit a házunk előtt ,majd elkezdtem futni..Abba az erdőbe kötöttem ki,ahol a múltkor felfedték magukat a fiúk.Egy kicsit beljebb futottam,míg nem egy folyóhoz értem így megálltam ott.
Ahhoz képest,hogy futni indultam egyáltalán nem arról árulkodott az öltözékem.

Megálltam a folyó előtt,s gondolkodni kezdtem.Én egyáltalán nem akarok olyanná válni,mint a szüleink.Főleg így,hogy egy farkasba szerettem bele,amit egyáltalán nem bánok.De ugyan akkor azt sem szeretném,hogy nekik bajon essen,főleg nem Krisnek.A bátyámat elnézve a barátnője halálát a mai napig nem heverte ki,és anyuék úgy rángatják,mint egy marionette bábut..
De velem nem fogják ezt csinálni.
Leültem a part szélére,majd a kavicsokat kezdtem dobálni.
-Hát te?-kérdezte egy hang mögülem,mire hátra néztem Kris volt mögöttem.-Nem úgy volt,hogy edzeni vagy?-ülte le mellém.
- Nem volt kedvem velük edzeni így eljöttem.-fogtam meg kezét.-És te?
-Én csak eljöttem egy kicsit sétálni..-mosolyodott el ,majd egy puszit nyomott arcomra.-Aztán hangokat hallottam,innen ezért idejöttem.-kuncogtam egyet,majd vállára hajtottam a fejem.-Amúgy,hogy-hogy te ennyire nyugodt természet vagy?-kérdezte,mire felemeltem a fejem,s felé fordultam.-Mármint az unokatesód,annyira agresszív ,míg te épp az ellenkezője.-magyarázta el érthetően.
-Ja,hogy erről van szó..-nevettem el magam.- Igazából én mindig a nagy ellentéte voltam neki.De ezért szeretjük egymást annyira.De amúgy mondhatni úgyis,hogy Farkasok nevelték,vagy inkább farkas vadászok.De mondjuk engem is,de én szarok az otthoni dolgokra..-vontam vállat nevetve.


Nana powo:

Miután Rara el ment apa tajtékzott a dühtől hogy itt merte hagyni.Sejtettem hogy ebből én jövök ki rosszul,de nem apa azt mondta hogy mivel Rara el ment csak lőgyakorlat lesz.Ez még tetszett is egy ideig,először csak bábura és céltáblára lőttem aztán jött apa és oda ment a céltáblához majd le tett egy tyúkot,majd vissza jött hozzám.
-Lődd le.-utasított ridegen
-Hogy mi?.-kérdeztem és egy oktávval is feljebb volt.
-Hallottad lődd le.-emelte fel a hangját
-Nem azt már nem.Nem ölök meg egy állatot sem.-feleltem mire rám emelte a tekintetét
-És ha rád támad?.-kérdeztem mire el röhögtem magam
-Egy tyúk fog meg támadni?.-kérdeztem két röhögés közben
-Nem.-felelte higgadtan
-Hát?.-kérdeztem de tudtam a választ csak hogy ő ezt nem tudja és addig jó.
-Ez most nem érdekel.Lődd le azt a csirkét.-emelte fel a hangját apa
-Nem.-mondtam és le tettem a fegyvert az asztalra
-Gyenge vagy.-mondta majd fel vette és le lőtte a tyúkot.Szemeim ki kerekedtek és csak néztem.Majd ki akadtam.
-Tudod apa kezd elegem lenni ebből a nagy titkolózásból,az edzésekből és ebből is.Mit ártott neked az a szerencsétlen állat?.-kérdeztem kiakadva már majdnem kiabálta.Nincs mese a természetemet teljesen apától örököltem.
-Hogy mondod?.-kérdezte apa és láttam hogy kezd mérges lenni
-Jól hallottad.Semmit sem mondok el,azt sem tudom mit dolgoztok.-mondtam mire apa szeme ki kerekedett
-Tudod hogy egy cégnél.-mondta apa kimérten
-Na jó elegem van.Elmentem majd jövök-mondtam és fel rohantam a szobámba,át öltöztem és mér mentem is le.Apa az ajtóban állt karba tett kézzel.
-Mikor jössz?.-kérdezte   kedvesen ahogy szokta de én még mindig mérges voltam rá.
-Majd.-mondtam és már ki is mentem.El mentem sétálni egy elhagyatott helyen találtam magam,olyan érzés fogott el mintha figyelnének ezért hátra fordultam de senki nem volt ott.
-Oké Nana most már képzelődsz is remek.-mondtam magamnak.Vállat vontam és mentem tovább de megint úgy éreztem hogy figyelnek,ismét hátra fordultam de semmi,vissza fordultam mente irányba és Baekhyun állt előttem.azt hittem a szívem is meg áll.
-Na képzelődtél?.-kérdezte kuncogva
-Teeee.-kezdtem bele és ütöttem ahol csak értem.Ő pedig csak nevetett és nevetett,majd meg fogta mind két kezem és megcsókolt.
-Te gyökér a szívem is majd megállt.-mondtam neki mire megint csak nevetett
-Akkor újra élesztettelek volna.-mondta és egy puszit nyomott a fejemre.
-Amúgy mit keresel itt?.-kérdeztem és mutattam körbe a semmiben
-Téged követtelek.Ez nem olyan biztonságos hely.-mondta kimérten
-Mert?
-Tudod kicsim ez már a farkasok területe.Ha lehet ezt mondani.-mondta Baek
-Igen?-kérdeztem
-Ja itt szoktunk mi is gyakorolni.-mondta és ki húzta magát.
-Na akkor már jó.Gyere had gyakoroljak veled.-mondtam mire hülyén nézett rám
-Nem foglak meg támadni.-mondta határozottan
-De meg fogsz.-mondtam mire hátra lépett tőlem
-Te hülye vagy?!Nem támadlak meg.Nincs az a pénz amiért meg tenném.-mondta Baekhyun komolyan
-De igen.Figyelj tudom hogy nem akarod de hiába.Farkas a barátom és ez által fogok még farkasokkal találkozni,lesznek akik majd le akarják tépni a fejemet.-mondtam de közbe vágott
-Azoknak majd én tépem le a fejüket.-mondta keményen.
-Figyelj szeretlek és azt akarom hogy támadj meg.Tudni akarom hogy milyen ha megtámadnak.Bár már volt egy eset de akkor is.-mondtam de csak fájdalmas képet vágott.
-Nem akarom nem tudom meg tenni.-mondta fájdalmasan mire oda mentem hozzá és meg csókoltam.
-Nem lesz semmi baj ígérem.-mondtam neki mire sóhajtott egy nagyot és meg ölelt.
-Nem viszek a támadásba sok erőt.-mondta és távolabb ment tőlem majd át változott.Beálltam a megtanult kezdő alap állásba.Lassan Baekhyun is el ért a kívánt helyzetig majd felém fordult,vonyított egyet és meg indult felém.Nehezen ugyan de ki kerültem majd újra meg indult felém.De most nem tértem ki földre terített.Két mancsa a fejem fölött volt másik kettő pedig a derekamnál.Nem vicsorgott csak nézett majd vissza változott és ugyan abban a pozícióban volt.
-Sajnálom.-mondta és fel akart kelni de nem engedtem neki.Pólójánál fogva vissza húztam.
-Mit is sajnálsz?-kérdeztem fel vont szemöldökkel
-Hát ezt.-mutatott rám ahogy a földön fekszem
-Ugyan ez semmi nem volt apához képest.-mondtam neki mosolyogva
-De akkor is.-mondta sajnálkozóan.
-Tudod mit mindig jössz velem gyakorolni.-mondtam neki mire tényleg le szállt rólam
-Na azt már nem,ez is bőven elég volt nekem.-szögezte le és fel húzott magához.Derekamnál fogva tartott magához én nyaka köré fontam kezeimet.
-Akkor mást kérek majd meg.-mondtam vállat vonva és el engedtem.-Mondjuk Tao-t vagy Kai-t.-soroltam a neveket mire vissza rántott magához.
-Nem mered.-mondta mire fel vontam a szemöldököm
-biztos vagy benne?Tegnap le osztottam egy farkast aki ha nekem jön lehet lett volna egy ki probléma.És ezek után szerinted nem merem meg kérni Kait vagy Taot vagy bárki mást hogy gyakoroljon vele,hogy ki ismerjem hogyan támadtok?.-kérdeztem és láttam rajta hogy el gondolkodik.
-Jó.Gyakorlok veled..-mondta mire ujjongásba törtem ki de ő le állított
-De csak azért mert én vissza tudom fogni magam melletted.-mondta mire én csak meg csókoltam.
-De miért is jöttél ide,.-kérdezte a csók végén
-Apa fel húzott és csak le akartam nyugodni.-mondtam
-Mi történt?.-kérdezte
-Ügye úgy volt hogy együtt edzek majd Rarával de ő gondolt egyet és el ment.Apa fel húzta rajta magát és én fel készültem a végre is.De csak lő gyakorlat volt amit szeretek is,de utána hozott egy kis tyúkot és azt mondta lőjem le.Persze nem lőttem le erre apa azt mondta mi van ha meg támad vagy bármi ilyesmi.Én meg meg kérdeztem hogy a csirke?Erre ő azt mondta hogy nem.Tudtam hogy rátok utal de ő nem tudja hogy mi tudjuk hogy mi van.Le tettem a pisztolyt ő fel vette és le lőtte azt a szerencsétlen állatot.-mondta végig a kis mondókám.Baekhyun csak nézett hol bólogatott hol még a szeme is ki kerekedett.
-Szóval már tudják hogy itt vagyunk..-mondta barátom
-Nagyon úgy tűnik.-mondtam
-Hát igaza is van.Meg foglak támadni.-mondta mosolyogva
-Igen?.-kérdeztem
-Igen.-mondta és meg támadta ajkaimat.Nyaka köré fontam karom és bele túrtam selymes hajába.Ő derekamnál fogva tartott és húzott közelebb magához.
-Meg tudnám szokni ez a fajta támadást.-mondtam a csók végén mosolyogva
-Én is ne félj.-kuncogott és a nyakamba csókolt.A hideg is ki rázott.