2013. augusztus 29., csütörtök

11.rész ~Ez még csak a kezdett.....


Rara pov:
Amint beértünk a kórházba lekezelték a sebet.És amitől mindig annyira féltem,össze kellett varrni.Remek.Szerencsére Yifan végig ott volt mellettem.
-Oppa.-szólítottam meg félénken barátom,mire rám vezette tekintetét.-Én nem szeretnék hazamenni.-motyogtam lehajtott fejel.-Én félek,hogy mit kapok aputól vagy anyutól.-Kris csak megszorította a kezem,majd megállt és magához húzott.
-Nem engedem,hogy egy ujjal is hozzád érjenek.-suttogta a fülembe.-Érted?-nézett a szemembe.Bólintottam egy aprót.-Viszont ruháért haza kéne menned.-mielőtt megszólaltam volna folytatta.-Kint várlak a ház előtt.-mosolyodott el.Ismét elindultunk.Szerencsére apuék még nem voltak itthon így YiFan is bejött velem.Segített ruhát pakolni.Mielőtt elindultunk volna nehezen,de sikerült átöltöznöm.
Hagytam nekik egy üzenetet is.Igaz semmi szépet nem írtam nekik bele.De jobb,ha tisztába vannak azzal,hogy nem eltűntem vagy bármi más,hanem saját magam lépdeltem ki a házból.Egyedül a bátyám miatt repess a szívem.Valahogy,de rá kell vennem,hogy jöjjön el onnan.Mikor megérkeztünk a fiúk házukba Kris felvitte a szobájába a ruháimat én pedig leültem a kanapéra.Iszonyatosan fájt a vállam.Már most tudom,hogy az éjszaka nem fogok aludni.
-Jól vagy édesem?-ült le mellém Kris.
-Megmaradok.-nevettem fájdalmasan.-Azt hiszem.-döntöttem vállára fejem.
-Gyere menjünk fel a szobába.Rád fér egy kis pihenés.-állt fel mellőlem Yifan s segített felállni.Éppen beakartunk menni a szobájába mikor Suho jött velünk szembe.
-Ühmm..Rara,Kris..Látom veletek is minden rendben.-állt meg előttünk mosolyogva.
-Mi történt miután eljöttünk?-kérdeztem halkan.
-Az apád leakarta lőni Baekhyunt,Nana elé állt,de végül a bátyád kapta a golyót.-mondta halkan.-Már kivettük belőle és le is fertőtlenítettük. Lena van bent nála most.
-Lena?-néztem furán a fiúra.-Miért?
-Nem tudom.Nem mondott semmit csak annyit,hogy látni szeretné.-vállat vonva ment el.Vajon miért szerette volna látni?
-Bemész a bátyádhoz?-kérdezte Kris.
-Mi?-néztem rá hirtelen.-Nem.Hagyj pihenjen.-mosolyodtam el.-Menjünk aludni,bár nem tudom,hogy így hogyan fogok tudni.-nevettem kínomba.
-Megoldjuk.-mosolyodott el.Bementünk a szobába és elfeküdtünk az ágyon.Bal oldalamon feküdtem még Ő óvatosan átölelt hátulról.Azt mondtam volna,hogy nem alszok az éjszaka a fájdalom miatt?Hát tévedtem.Az egész éjszakát sikerült végig aludnom.Szerencsére nem fájt a vállam.Előbb keltem fel,mint barátom.Kiszálltam mellőle és a lehető leghalkabban felöltözni.
Kimentem a szobából,ezzel is magára hagyva az alvófiút.Átmentem a bátyámhoz,aki már fent volt.Mellette pedig ott volt Lena.Kíváncsi voltam,hogy mi lehet kettőjük között.
-Öhm..Sziasztok.-köszöntem nekik egy halvány mosoly kíséretében.
-Szia.-köszöntek mosolyogva.Várj..Lena is mosolyog.Ezt a lányt meg mi lelte?Biztos,hogy ez csak egy álom.Igen.Teljes mértékben biztos,hogy álmodok.Oké.Nekem teljesen elmentek otthonról.Vagy a vállamon lévő seb teszi ezt velem.-Hogy vagy Rara?-tette fel egyből bátyám a kérdést.
-Kutya bajom.-legyintettem mosolyogva.-Már nem is fáj annyira.És te,hogy vagy?-kérdeztem,miközben leültem mellé.
-Meg vagyok.-mosolyodott el.-Rara,tudom mire gondolsz.-nézett rám komoly tekintettel.-És igen.Lenával ismerjük egymást.-adott választ az egyik fel nem tett kérdésre a sok közül.-Hogy mi van/volt köztünk?Most biztos ez a kérdés jön.Emlékszel mikor elmeséltem,hogy volt egy lány,akit apuék megöltek a családjával együtt?-kérdezett most Ő.Bólintottam egyet.-Lena volt az a lány.T-teljesen ledöbbentem.Mindenre/mindenkire számítottam csak rá nem.
-D-de te azt mondtad,hogy meghalt a szüleivel együtt.-motyogtam magam elé bámulva.
-Nem haltam meg.-válaszolt bátyám helyett Lena.-Viszont a szüleim igen.-mondta halkan.-Baekhyun talált meg vérbe ázva.-mondta kifejezéstelen arccal.-Elvitt magukhoz és megmentettek.
-Oppa!-fordultam bátyám felé.-Én nem akarok visszamenni anyuékhoz.-ráztam meg óvatosan a fejem.-Utálom őket azért,amit tettek.Hogy voltak képesek megölni a szüleit?-kérdeztem halkan.-Nem csináltak semmit rosszat!
-Nyugi,Rara. Nem megyünk vissza.-fogtam meg kezem.-Most az a legfontosabb,hogy felépülj.
-Meg te is.-bővítettem ki mondatát.-Meg kell valahogy állítanunk anyuékat.-álltam fel.-Nem érdekel,hogyha egyedül kell megtennem,de akkor is  megfogom állítani őket,még ha az életembe is kerül.-álltam fel.
-Ra..-kezdte volna az okoskodást Jiho,de félbeszakítottam.
-Nem érdekel.-zártam le ezzel a beszélgetést és kimentem a szobából.Lementem a földszintre s a nappaliba megpillantottam Nanát és Baekhyunt.Elképesztő,hogy ezek mennyit szeretik egymást nyalni-falni.Az oké,hogy szeretik egymást,de azért éjjel-nappal egymás nyakába lógni nem idegesítő nekik?Persze ezt nem kötekedésből mondom.
-Jó reggelt..-köszöntem nekik és folytattam utamat a konyhába.Még annyit se mondtak,hogy "Neked is te hülye gyerek." Az oké,hogy a tévé is ment és közben csókolóztak,de elég hallgatóan köszöntem nekik.Ma látszólag nagyon agresszív vagyok.Omo~Vissza kéne vennem egy kicsit.Biztos csak a vállamon lévő seb teszi ez velem vagy felzaklatottak az előbb hallott dolgok.
Vettem elő egy poharat és engedtem bele vizet.Visszasétáltam a nappaliba és leültem a gerlepártól jó messze.
-Áááhh..Rara!-vett észre Baekhyun morogtam egyet és a tévét kezdtem bámulni.-Mi a baj?
-Semmi.-motyogtam halkan.
-Hogy van a karod?-kérdezte Nana.
-Túlélem.-vontam vállat,mire az megfájdult.-Áuuu..-nyögtem fel halkan.-Vagyis remélem.-javítottam ki magam.
-Biztos jól vagy?-kérdezte Nana félénken.-Nem úgy nézz ki.
-Már,hogy lennék jól?-akadtam ki.-Mindenki ezt kérdezgeti.Szerintetek jól vagyok?Egy kibaszott farkas tegnap a vállamba harapott.-kiabáltam már szinte.Nagyon elegem lett.-Ráadásul,ha ez nem elég.Kiderült,hogy a bátyám barátnője él.A szüleim hideg vérű gyilkosok.Kis híján megölték a fiúkat.Legszívesebben felvágnám az ereimet.-hajtottam a fejemet térdemre s úgy kezdtem el zokogni.Nem sokkal később két kart éreztem meg derekam körül.
-Nyugodj meg édesem.-suttogta fülembe Kris.-Minden rendbe fog jönni.Könnyes szemekkel néztem fel rá,majd hozzábújtam.-Nem kellett volna felzaklatni.-nézett Nanára és Baekhyunra.-Nagyon nehéz most neki.Hiába nem mondtatok neki semmi olyat.-én pedig csak sírtam,sírtam és sírtam.Pár perc múlva sikeresen lenyugodtam,elhúzódtam Kristől.
-S-sajnálom.-szólaltam meg rekedtes hangon,közben szemeimet törölgettem.-É-én csak egyszerűen nem tudom feldolgozni a történteket.
-Rara és akkor én...-kezdett bele Nana,de Kris közbe szólt.
-Ő sokkal rosszabb helyzetbe van.Nana,ha nem vetted volna észre majdnem leharapták neki a kezét.-emelte fel a hangját.-Tudom neked se könnyű,de Rara helyzete még nehezebb.
-Ugyan miért?-kérdeztem felháborodva.-Tudtommal egy cipőbe evezek vele!-állt fel.-Imádom Rarát,de akkor is miért körülötte forog mindig a világ?-akadt ki.-Mindig csak Rara,Rara,Rara..-nagyon meglepett.De ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Ooohh,Igazán?-álltam fel.-Tudod nem engem ugrálna körbe folyamatosan!És nem én keménykedek egy folytában.Ha ennyire zavar,hogy folyton körülöttem forog a világ nem zavarok tovább.Apuci kislánya.-jegyeztem meg cinikusan és otthagytam őket.Hallottam,hogy Kris utánam szólt,de nem érdekelt.Ezt nem néztem ki Nanából.Mindenre számítottam tőle csak erre az egyre nem.Még,hogy körülöttem forog a világ.Még,ha igaz lenne azt mondanám,hogy oké,de nem az.Mindig is csak Nana,Nana,Nana volt.A családban mindig is elnyomtak engem.Kivéve a bátyám.
Igazából nem mentem messzire.Kiültem a teraszra.Annyira szép,innen a kilátás.Legalább valami eltereli a figyelmem.~És ez még csak a kezdett~ nagyot sóhajtva kezdtem az eget bámulni.

6 megjegyzés: